- 
Vezetőedzőnk januárban 55. születésnapját ünnepelte, tíz év után ez volt az első, melyet újra a KTE kötelékében. Szabó Istvánnal emlékekről élményekről, edző hitvallásról, valamint a csapat előtt álló feladatokról is beszélgettünk.
– Tíz év után ünnepelhetted újra a KTE kötelékében a születésnapodat most januárban. Mennyi emléket hozott fel ez a jeles alkalom?
– Egész életemben hálás leszek a KTE-nek, hogy valamikor a kisgyerekként még a régi pályán kezdhettem el a pályafutásomat. Maradandó emlék ez számomra, amit sosem fogok elfelejteni. Imádtam odajárni, imádtam azt a közeget. Nagy Lajossal, Berki Zolival, Kátai Tibivel voltunk mi egy korosztály, és láthattuk focizni Serest vagy Meszlényit például, akikkel később együtt is játszhattunk. Az élet elvitt más csapatokhoz is, játszottam a KSC-ben is, de a KTE-s múltamat sosem tagadtam meg. Nagyon szerettem beszélgetni a városban összefutva Fekete Sanyi bácsival is, akit mindenki csak „Tokmányként” ismert, illetve a többi régi KTE játékossal. Az újkori történelem legszebb emléke nekem a 2008-as év, amikor a felnőtt csapat feljutott az NBI-be, ahogy a futsalosok is, illetve ifi csapatommal szintén elértük ezt a bravúrt. Gyönyörű évek kezdődtek el, 2011-ben pályaedzőként részese lehettem a kupasikernek, majd már vezetőedzőként 2012-ben ötödik lettem a csapattal, nagyszerű futballistákkal együtt dolgozva. Talán ezek a születésnapok döbbentenek rá, hogy telik az idő, de elégedett lehetek eddigi pályafutásommal, mert azt csinálom, amit szeretek, ráadásul ott, ahol lenni akartam mindig is. Dupla öröm volt így az 55. születésnapomat ünnepelni.
– Kecskemétről elkerülve több csapatnál, több osztályban is dolgoztál, így Pakson, Cegléden, Kiskunfélegyházán, Tiszakécskén, vagy éppen legutóbb Dabason. Mit adott neked az a közel tíz év, amit más kluboknál töltöttél el? Mennyire formált téged az, hogy különböző szinteken dolgozhattál?
– Nagyon sok tapasztalatot adott ez az időszak, kollégáim elmondása szerint bölcsebb és megfontoltabb is lettem. Megyei I. osztálytól az NBI-ig, pályaedzőként és vezetőedzőként dolgoztam korábbi klubjaimnál. Előtte több mint tíz évet töltöttem el az utánpótlásban. Azt tudom jó tanácsként javasolni ennek alapján nagyon sok edző kollégának, hogy ezeket a lépcsőfokokat nem is szabad kihagyni. Rengeteg tapasztalatot, rengeteget barátot köszönhetek ezeknek az éveknek. Jó szívvel gondolok vissza a sikerekre, abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy ezek voltak többségben. Kellettek azonban a pofonok is, ami például Cegléden is ért, de ott is rengeteg baráttal, szurkolóval tartom a mai napig a kapcsolatot. Nem bánom emiatt, hogy elkerültem Kecskemétről, mert csak kaptam ebben a nagyjából tíz évben, de a szívem mélyén mindig ide vágytam vissza.
– Már most sokszor említetted a barátokat, a kötődést, ami arra enged következtetni, hogy mindig fontos volt számodra a családias, jó hangulatú légkör az öltözőben. Ez abszolút érezhető nyár óta a kecskeméti öltözőben is. Ez hitvallás számodra?
– Amikor másik edző mellett dolgoztam, és ez nem volt adott, akkor is hangot adtam ennek egyenes módon. Alighanem régi vágású vagyok ilyen szempontból, de én a családban, a jó hangulatban és az egymás iránti tiszteletben hiszek. Ezt kaptam otthonról, és ezt kaptam annak idején játékosként is a KTE felnőtt csapatában, ahová 16 évesen kerültem fel. Sorolhatnám a neveket, de nem akarok senkit kihagyni, mindenesetre már akkor közös éneklések voltak a buszon meccsekről haza tartva, születésnapokat tartottunk, a családok is összejöttek. Láthatóan jó összetartó ereje volt ennek már akkor is, ezeket az értékeket igyekeztem magamba szívni és tovább vinni, mert így alakítható ki jó csapatszellem. Ezt tiszta szívből kell csinálni, hála istennek ehhez nálunk adott a csapat.
– Jól sejtem, hogy a karakter fontosabb is számodra, mint a tehetség?
– Igen. Fontos tényező utóbbi a labdarúgásban, mert egy-egy mérkőzést eldönthet valóban egy igazi tehetség. Ugyanakkor a bajnokságot a csapat nyeri meg.
– Egy vezetőedző fejében kavarognak a gondolatok meccs közben, ráadásul ha abban a szerencsés helyzetben van, mint te, hogy egyre többen foglalnak helyet a lelátón, akkor ez csak felerősödik. Mi a legemlékezetesebb mondat, amit a lelátóról neked címeztek?
– Nagyon fontosnak gondolom, hogy a vezetőedző a drukkerekre is figyeljen, mert nélkülük nincs igazi játék. Sok ilyen emlékezetes dolgot tudnék mesélni, de frissen az őszhöz kötnék kettőt. Az első fordulóban 0-3 volt az állás a Budaörs ellen a 35. percben, amikor már hallottam, hogy „Szabó Pista! Ez nem az NBIII.” Nyilvánvalóan nem esett jól, mert az első meccsen még több türelmet reméltem, de el kell fogadni, hogy a szurkolónak joga van véleményt formálni. A lényeg azt gondolom az, hogy segítő és buzdító szándék legyen a kritika mögött is, mint amikor későbbiekben egyszer a 80. perc táján meg akartak győzni, abszolút segítő szándékkal, hogy csak hármat lehet cserélni, és kialakult egy kis beszélgetés köztünk, hogy a jelenlegi szabályok szerint ugye ötöt. Szeretem ugyanakkor a hangulatot egy stadionban, ahogy mondtam, szurkolók nélkül játék sincsen.
– Rátérve már az idei év terveire, a felkészülés során jól szerepelt a csapat, minden meccsét megnyerte. Hogy értékelnéd a januárt?
– Amikor az évet tervezzük, akkor nekünk előre megvan az edzések szempontjából a napi, heti és az éves ciklus. A versenykiírás ismeretében már tudtuk, hogyan rakjuk össze a kollégákkal a heti ritmusokat. Sok szakembernek ismeretlen ez a jelenlegi helyzet, miszerint megfordult a bajnoki ritmus. Régen nyáron volt rövidebb idő és télen zajlott az alapozás, ez mára teljesen megváltozott. Mi a heti periodizációban hiszünk, ennek mentén dolgozunk, ebben az időszakban az edzések számát, illetve intenzitását növeltük. Az edzőmeccsek is ennek részét képezték, amit kértünk a játékosoktól, azt meg tudtuk valósítani. A Budaörs elleni 7-0 természetesen jól nézett ki, de nem szabad ebből sem messzemenő következtetéseket levonni, ott nekünk minden bejött, ellenfelünknek pedig semmi. Ami az átigazolásokat illeti, volt amit terveztünk, volt amit kevésbé. Külön nem szeretnék már belemenni, mert van benne kellemetlen történet is, ezeket a magunk részéről lezártuk, én sem szeretnék többet foglalkozni vele. Akik érkeztek, azokkal nagyon elégedett vagyok. Szabó Lacit nagyon jól ismerem, Tiszakécskén és Dabason is játékosom volt, szívesen dolgoztam vele, most kapott egy esélyt arra, hogy megmutatta magát ismét ezen a szinten. Tóth Dávid a Haladásban kevesebb lehetőséget kapott ősszel, de korábban már komoly rutint szerzett fiatal kora ellenére. Úgy éreztük, hogy a jobb oldalunk kicsit erősítésre szorul a számok alapján. Az is öröm, hogy az utánpótlásból is teljes értékű tagként csatlakozott hozzánk két játékos Győri Benjámin és Győri Ábel személyében, mert szeretek fiatalokkal dolgozni. Nem könnyű átlépni a felnőtt fociba, de bízunk benne, hogy a tehetség mellett a mentalitásuk is meglesz ahhoz, hogy elbírják ezt a terhet, ehhez minden segítséget megadunk nekik.
– Vasárnap 13 órakor jön a bajnoki nyitány a Soroksár vendégeként, hogyan várjátok a rajtot?
– A téli munka finiséhez érkeztünk. Januárban egy meccsünk lesz, de utána februárban rangadók és kupameccs is vár ránk. Erre próbáltunk meg becsületesen felkészülni. Jelenleg úgy látom, hogy a játékosok jó állapotban vannak, de azt majd a mérkőzés mutatja meg. A Soroksár nagyon erős ellenfél, az őszi meccsen is több fordulópontja volt a találkozónak, amiből akkor mi jöttünk ki jobban. A számok alapján rutinosabbnak mondanám ellenfelünket, tele vannak NBI-es múltú futballistákkal is. Természetesen mi nem ezzel foglalkozunk, de maximálisan tisztelve az ellenfelet, illetve szakmai stábjukat is, szeretnénk a saját játékunkat játszani, illetve ponttal vagy pontokkal távozni.
Szerző: KTE/kecskemetite.hu
