- 
Varga Bence immáron végleg klubunk játékosa lett, miután megvásároltuk játékjogát az MTK-tól. Kapusunk nagyon boldog, hogy tovább íródhat a KTE-vel közös története, mely megannyi szép élményt hozott már számára.
– Furcsán hangzik, amikor azzal kezdjük, hogy köszöntelek Kecskeméten, hiszen már két éve együtt írod a történelmi sikereket a csapattal. Mégis ez a helyzet, hiszen folyamatos kölcsönjáték után most már teljes mértékben a KTE játékosa vagy, miután a klub megvásárolta a játékjogodat az MTK-tól. Milyen érzés most már csak ide tartozni?
– Valóban, még az NB II-es szezon elején kerültem ide először kölcsönbe. Igazából egy nagyon hosszú út volt ez a két év, most viszont már annak örülhetünk, hogy ez további évekkel tolódik ki esetemben. Örülök, hogy a közös történetünk folytatódik, és nem kellett lezárulnia. Sokat jelent számomra, hogy a stáb és a vezetők bíznak bennem. Megtaláltuk azt a közös a hangot, amivel hosszú távon is sikeres lehet az együttműködésünk.
– Kellett gondolkodnod folytatáson?
– Megtaláltam önmagam Kecskeméten ezalatt a két év alatt. Amikor idejöttem, kevés rutinom volt, egyetlen szezon állt mögöttem az NB II-ben. Aztán a vezetők számítottak rám az NB I-ben is, ez pedig olyan magabiztosságot és bizalmat adott, mely után nagy örömmel írtam alá.
– Rengeteg alkalommal látjuk azt a tömött kecskeméti lelátón, hogy gyerekek játékosoknak címzett üzenetekkel szurkolnak, ezek közül igen sok neked szól. Érezhető, hogy hatalmas szeretet vesz körbe, mondhatni sokak kedvence vagy, ha lehet így fogalmazni, erről már beszéltünk korábban is. Ez milyen pluszt ad számodra?
– Az NB II.-es szezon végén is beszéltünk erről, valóban. Én egy egyszerű embernek tartom magam. Nagyon fontos számomra a humor, közvetlen típusnak gondolom magam. Bele se gondoltam, amikor kölcsönjátékosként először megjöttem, hogy ilyen szimpátiát váltok ki a szurkolók körében, ez természetesen hatalmas szerepet játszik abban, hogy ilyen jól érzem magam Kecskeméten. Nagyon sok pluszt ad, hogy például a múlt héten nyári tábor volt nálunk a gyerkőcöknek, akik aztán az edzés végén odajöttek hozzánk pacsizni, de ugyanilyen jól esik az idősebb korosztály rajongása is. Nekem ez egy jó visszacsatolás, hogy emberileg is helytálltam. Sok erőt tudok ebből meríteni, ezt ezúton is köszönöm mindenkinek. Ugyanakkor ezt a szeretet nem csak én, hanem az egész csapat folyamatosan megkapja. Akár korábban Lukács Dani, akár most Tóth Barna, Szuho, Banó-Szabó Bence, de sorolhatnám a többiek nevét is sorban. Olyan szurkolóink vannak, akik az egész csapatot szeretik, ez az, ami engem igazán nagy boldogsággal tölt el.
– Az NB I. legjobbjai közé tartoztál az osztályzatok alapján az előző szezonban, milyen célokkal vágsz neki ezek után a következőnek?
– Nem vagyok az a típus, aki egyéni célok tekintetében különösebben nagy nyomást helyezne magára a rajt előtt. Egyszerűen szeretnék minden szezonban jól teljesíteni, de ezen belül konkrét dolgot nem szoktam megfogalmazni. A két év alatt Szabó István egyébként is megtanított arra, hogy meccsről meccsre kell készülni, eközben mindig a legjobb teljesítményre törekedni. Azt viszont elfogadnám, hogyha lenne egy ugyanolyan jó szezonom, mint a mostani volt.
– Itt lettél a másodosztály, majd az élvonal egyik legjobb kapusa, most a nemzetközi porond egy új élmény lehet számodra is. Hogyan várod?
– Izgatott az egész csapat, ez természetes. Néhány játékosnak van csak némi nemzetközi tapasztalata a keretből, de én tavaly sem féltettem a csapatot az első osztálytól. Keményen kellett dolgozni, bele kellett állni a munkába, taktikailag fegyelmezettnek kellett lenni akkor is. Most ugyanez a helyzet, de az biztos, hogy vért kell izzadni ahhoz, hogy itt is jó élményeket szerezzünk, ez munka nélkül nem megy, de most is nagyon sokat dolgozunk ezért.
– A kapusokról sokan talán azt gondolják, biztosan könnyebb dolguk van a felkészülés alatt, de magam is sokszor látom, mennyire keményen megdolgoztat titeket Trepák Attila. A ti kapcsolatotok is nagyon sikeres volt ezalatt a két év alatt, még ha igen sokszor is megy a zrika köztetek. Kegyetlen kapusedző?
– Őszintén mondom, hogyha vége az edzéseknek, akkor megpróbálom elfelejteni Trepit (nevet). Fogalmazzunk úgy, hogy amellett, hogy nagyon jó szakember, szereti és tudja is feszegetni a határokat. Látjuk és tapasztaljuk viszont azt, hogy ez milyen sokat ér. Noha nem minden edzés vége szép és jó, de látva azt, hogy ennek van eredménye, azért könnyebb elfogadni és csinálni. A gátakkal és a medicin labdákkal ugyanakkor még mindig nem vagyok jóban (nevet).
Szerző: KTE/kecskemetite.hu
