Fejezetek a múltból: Kormos László nagy meccse a Vidi ellen

A bajnoki küzdelmek felfüggesztését ki tudjuk használni arra is, hogy kicsit felelevenítsük a múlt nagy mérkőzéseit, emlékezzünk a szép pillanatokra. Elsőként egy olyan találkozót választottunk, mely egy korábbi KTE játékos számára mindenképpen örök emlék lehet.

2009 márciusában járunk, amikor NBI-ben újonc csapatunk a nagy múltú Videoton fogadására készült. A párharc már csak azért is volt pikáns, mivel ősszel éppen Székesfehérváron ünnepeltük történetünk első NBI-es sikerét. A Vidi ebben a bajnokságban még középcsapatnak számított, a találkozó előtt 24 ponttal a 9. helyen álltak, mi egy egységgel, illetve egy helyezéssel előttük.

Egyik csapat sem várta különösen nagy formában a meccset, s bár a középmezőnyben álltak, a sűrű mezőnyben a dobogó sem volt távol. A KTE hosszú hónapok után készült újra hazai mérkőzésre, s Tomiszlav Szivics egy meglepőt is húzott, hiszen kezdőbe jelölte azt a Kormos Lászlót, aki bár az NBII-ben gólerős játékkal vette ki a részét a feljutásból, az élvonalban kevés lehetőséget kapott. 

A húzás bejött, Kormos László élete meccsét játszotta az NBI-ben, hiszen már az első félidőben duplázni tudott, ami végül elég volt arra, hogy 2-1-re legyőzzük a székesfehérváriakat. Kormos László abban az évben kevés sanszot kapott már lila-fehérben, végül távozott is, de ez a dupla örök emlék lehet neki, illetve a lila-fehér drukkereknek is.

„Cinu” így emlékezett vissza a találkozóra:

„Egy héttel korábban még az NBIII-as tartalékoknál játszottam, elég jól ment a játék, gólt is lőttem, amivel nyertünk. A keddi edzésen már jelezte Szivics mester, hogy tetszett neki, amit látott, úgy készüljek, hogy a Fehérvár ellen kezdő leszek. Égető szükség volt akkor a pontokra és a gólokra is persze. Izgultam is nagyon a hét folyamán, de ahogy közeledett a meccs, a teher egyre inkább leesett rólam. Először jobbról, majd balról kaptam egy beadást a góljaim előtt, ha jól emlékszem, akkor a legvégén kaptunk csak gólt, így nyertünk 2-1-re. Nagy élmény volt!”

Szerző: Nyitray András (fotó: Bús Csaba/Petőfi Népe archívum)