- 
Jubileumát ünnepli 1990-es bajnokcsapatunk, hiszen szinte napra pontosan 30 évvel ezelőtt sikerült megnyernie Berki Zoltánéknak az NBIII-as bajnokságot, mely után az NBII-be léphetett az együttes.
Az 1989/1990-es szezon előtt nem kifejezetten volt benne talán a levegőben az, hogy lila-fehér örömünnep lehet a bajnokság végén, hiszen a KTE nem tartozott az NBIII. meghatározó klubjai közé. A 70-es évek végén, illetve a 80-as évek elején a klub még a megyei bajnokságban szerepelt, majd a feljutást követően tipikus középcsapatként betonozódott be a mezőnybe. Oroszkánkörmeit azért egyszer ebben az időszakban is megvillantotta a csapat, 1985-ben ezüstérmes lett a gárda.
A következő öt évben ezzel együtt a dobogó közelében sem voltunk, 1989-ben azonban valami megváltozott. A 88/89-es bajnokság őszi idénye finoman szólva is igen eredménytelenre sikerült, ám tavasszal megtáltosodott a gárda, a szezon elején és végén is volt egy ponterős szériával sikerült feljönni a 9. helyre. A Petőfi Népe idényt értékelő interjújában ezzel együtt Sz. Tóth Antal, a csapat kitűnő trénere nem tudta megmondani, folytatja-e a munkát:
"Nehéz év volt, elfáradtam. Rövidesen leülünk a vezetőkkel tárgyalni a hogyan továbbról. Ezután fogok dönteni” – mondta a mester, ugyanakkor azt már ebben az interjúban is előre vetítette, hogy jó alapokra építkezhetnek: „A három idősebb futballistát nem számítva: az átlagéletkor 22 év. Ez biztató a jövőre nézve.”
Sz. Tóth Antal végül folytatta a munkát, s ígéretéhez híven tovább erősítette a csapatot. Már a tavaszi szezont megelőzően érkezett meg Fütyű, Pataki és Endre, akik ezután rögtön fontos alapemberek lettek. Hozzájuk csatlakozott nyáron Helvéciáról Bálint, illetve leszerelés után Berki és Kátai, akik már az előkészületi meccseken is pályára léphettek. A célok közt ezzel együtt egyáltalán nem szerepelt a bajnoki cím, de még nagyon a dobogó sem:
„— Mit várnak a csapattól?
Jobb szereplést, mint az elmúlt évben. Megítélésem szerint a középmezőny első felében van a helyünk. Ha ennél jobb lesz, akkor csak örülhetünk” – mondta a szezon előtt Sz. Tóth.
Nos, örömre bizony bőven volt ok. A KTE már az első fordulóban begyújtotta a rakétákat, majd sorrendben első 6 meccsét be is húzta. Berki, Torbavecz, Horváth, vagy éppen Kátai fémjelezte együttes ebben az időszakban már 16 gólt termelt, míg a Peller kapussal felálló védelmet csak 3-szor tudták mattolni. Az őszi szezonban nem is tudták megelőzni a KTE-t, a Honvéd Bem SE (Cegléd) ugyan az utolsó körben elvette a kecskeméti veretlenséget (3-2 a hazaiaknak), de így is 2 pontos előnnyel sikerült ráfordulni a tavaszra.
A KTE erősségét jelzi, hogy noha csak az NBIII-ban szerepelt ekkor a csapat, a Magyar Kupában még a nagy múltú Budapesti Honvédnak is vért kellett izzadnia, hogy továbbjussanak a városi pályán. Nem is csoda, hogy a jó szereplés hatására rendszeresen kúszott 1000 fölé a nézőszám a harmadosztályban is.
A tavaszi szezon előtt több gonddal is küzdött az együttes, Gál mellett Berki és Nagy Lajos is makacs sérüléssel bajlódott, illetve volt felépülőben. A tavasz nem indult jól, mert a Cegléd újra megfricskázott minket (0-1) Kecskeméten, így már egy pontos előnnyel a tabella élére is ugrottak. Ezzel együtt újra hozott egy jó szériát az Sz. Tóth-csapat, ami elég is volt ahhoz, hogy újra éljen álljanak. A 21. forduló azonban egy kanyargós hullámvasút kezdete lett, a KTE Tápén játszott 2-2-es döntetlent, majd a következő 5 fellépésen 4 vereség is becsúszott, ami az utolsó körökre újra teljesen nyíltá tette a bajnokságot. Bár a Nagyszénás és a Mezőhegyes után ezt követően egymás után kétszer is nyert a csapat, még mindig hátra volt két nagyon komoly téttel bíró bajnoki, amit egy vékony pontnyi előnnyel vártunk. A helyzetet súlyosbította, hogy nem voltak összeállítási gondok, sérülések és egyéb okok miatt szinte csak 11 bevethető futballista várta a miskei túrát, ahol ráadásul a hazaiaknak a dobogó volt a tét. A vége 1-0-os hazai siker lett, ám Fortuna így is lila-fehérbe öltözött azon a hétvégén, a Cegléd ugyanis kikapott Mezőhegyesen.
A képlet egyszerű volt, az utolsó fordulóban le kell győzni szintén idegenben a Rákosmentét, és akkor bizony jöhet az örömtánc. A hazaiak szintén a dobogóért küzdöttek már ekkor, a helyzet nem lett sokkal rózsásabb kecskeméti szempontból, így reális veszélye volt annak, hogy elúszik az első hely. A szünetben ez hatványozottan így tűnt, hiszen a hazaiak 2-1-re vezettek, de lelkes játékkal végül 3-2-re megfordították a meccset Fütyű Illésék.
A meccs után, még az örömittas hazaút során érte el a Petőfi Népe a csapat vezetőedzőjét:
— Most már elárulhatom, hogy nagyon tartottam ettől a mérkőzéstől — mondta Sz. Tóth Antal, a KTE edzője. — A sok sérülés miatt tartalékos csapattal voltunk kénytelenek kiállni. Azt is tudtuk, hogy az ellenfelünk az idén tavasszal megerősödött. Az első félidőben agresszív rohamokat vezetett az RTK, de a szünet után, amikor sikerült egyenlíteni, már látszott, hogy a mi csapatunkban van több tartás és erőtartalék. A második félidőben valóban mindenki a tudása legjavát adta. Nagyon örülünk, hogy sikerült rácáfolni a kétkedőkre. Sokan ugyanis azt állították, hogy a KTE nem akart bajnok lenni! Nagyon akartunk, és bajnokok lettünk. Remélem, a magasabb osztályban is sikerül majd helytállnunk, de ez még sok mindentől függ.
A KTE 1990-es bajnokcsapata (fotó: Petőfi Népe)
Álló sor: Peller József, Nagy Lajos, Boronkai Péter, Pataki József, Gál János, Endre László, Torbavecz József, Erki János, Forgó Zoltán, Berki Zoltán, Kovács Zoltán
Ülő sor: Pongó István, Bálint Tibor, Kátai Tibor, Sz.Tóth Antal vezetőedző, Horváth László, Szőczey Lajos technikai vezető, Fütyű Illés, Salánki Ignác, Engel Károly.
Szerző: KTE/kecskemetite.hu
