Múltidéző: 10 éve (még nem) kezdődött el a nagy tavaszi hadjárat

A 2018-as esztendő a kecskeméti labdarúgás életében jubileumnak számít, hiszen 2008-ban, 97 évnyi várakozás után jutott fel a KTE az élvonalba. A dicső tavaszi hadjárat a szurkolói életet is megpezsdítette, a hazai mellett az idegenbeli meccsekre is rendkívül népes tábor kísérte el a csapatot. Tavasszal mi is újra felelevenítjük a 10 évvel ezelőtti eseményeket, a főszereplőket is folyamatosan szeretnénk majd megszólítani.

ktemako

2008. március 2-a. Arra egészen tisztán emlékszem, hogy nem olyan zord és havas idő volt, mint amilyenre ma ébredtünk Kecskeméten, az viszont egészen biztos, hogy voltam már frissebb. 22 voltam, az egyik legjobb cimboráméknál voltunk, előző este ugyanis kisebb házibuli volt. Időben kelni kellett, hiszen az szurkolói busz indult Makóra, ahol a KTE első tavaszi meccsét játszotta. Listavezetőként, kitűnő nevekkel megerősítve várta a csapat a nyitányt, a kecskeméti drukkerek pedig megtöltötték a nekik szánt helyet a lelátón. Tényleg rengeteg meccset megjártam már előtte és azóta is életemben, de a makói túra az eredménytől függetlenül is egy mérföldkő marad a felfokozott hangulat miatt. Még a legidősebb KTE drukkerek szemében is látni lehetett egy olyan csillogást, hogy ez a tavasz most más, mint a korábbiak voltak. Fiatalok és idősek, nők, férfiak, szülők és nagyszülők, tinik és nyugdíjasok utaztak közös buszokon, a generációs különbségek pedig egy pillanat alatt eltűntek, ha bele kellett kezdeni egy rigmusba, vagy nótába. Kecskemét sport és futball szerető közönsége megérezte azt, hogy itt történelmet lehet írni.

A makói meccs eredménye már nem sikerült olyan jól, így ennek nem is szeretnék a szép emlékek felelevenítése mellett olyan nagy feneket keríteni. A hangulat az első perctől baráti volt, a vendég drukkerek például meccs közben sétáltak át a túloldalra a hazaiakhoz, a mérkőzés pedig szépen csendben csordogált, mindannyian elkönyveltük, hogy Makóról márpedig csakis a három ponttal térhetünk haza. Csupa kecskeméti helyzettel indult a meccs, majd a lefújás előtt mégis az akkor 6. helyen tanyázó makóiak szerezték meg a vezetést, sőt, ha ez nem lett volna elég, fordulás után rögtön megduplázták az előnyt, a végén pedig a kegyelemdöfést is bevitték.

Nem erre számítottunk, na! A nagy reményekkel, és talán túlzott önbizalommal induló KTE rögtön beleszaladt tehát egy pofonba, ami persze utólag visszagondolva talán a sors ajándéka is volt, hiszen a folytatásra is jó hatással volt ez kijózanító tasli. A szurkolók csalódottak voltak, ennek néhányan hangot is adtak, de a többség azért tudta, nem dőlt még el semmi.

A vereség következtében beelőzött minket a Szolnok, ráadásul a Fradi is közelebb lépett hozzánk, így nem volt más út: a győzelembe kellett menekülni a folytatásban!

Ugyanígy gondolta ezt Tomiszlav Szivics is, aki a meccs után az alábbi nyilatkozatot tette:

„A mai meccsen nem úgy játszottunk, mint azt ősszel tőlünk megszokhatta a közönség, a második bekapott gól után már nem tudtunk visszajönni a meccsbe. Makón ma délután kaptunk egy pofont, de inkább most a tavaszi szezon elején, mint később. A közönségünk szurkolása viszont fantasztikus volt, nekünk most tőlük is elnézést kell kérnünk.”

Makó – Kecskeméti TE 3-0 (1-0)

NBII keleti csoport, 16. forduló

2018.03.02., Makó, 800 néző (kecskemetite.hu)

Makó: Cirbus – Béres, Dálnaki, Szamosszegi, Dévay, Kulacsik (Podonyi 75.), Magyar, Bány (Veres 81.), Sztojanovics, Maróti, Hadár (Faragó 71.)

Vezetőedző: Kolozsvári János

KTE: Tóth Z. – Schindler, Debreceni, Vass, Koszó – Balázs (Széki 76.), Némedi (Szabó T. 70.), Lungu, Weisz – Kormos (Farkas 57.), Montvai.

 Vezetőedző: Tomiszlav Szivics

Gól: Hadár (44), Bány (48., 80.)

„Jövő héten” a Bőcsöt fogadjuk majd a Széktóiban, ami már egy sokkal szebb emlékű meccs, erre már egy akkori főszereplővel fogunk visszatekinteni terveink szerint. 

Írta: Nyitray András

Addig is jöjjenek a múltidézők! Ti miként emlékeztek vissza a tavaszi nyitányra?

Szerző: Nyitray András