Múltidéző: Farkas István hátasa, és a három deci vörösbor

Írta: Nyitray András

A KTE 10 éves jubileumi bajnoki címe kapcsán ezúttal Farkas Istvánnal beszélgettünk, aki 2018-ban szeretné egy újabb bajnoki címmel gyarapítani lila-fehérben szerzett trófeáinak gyűjteményét. A KLC csapatkapitánya fontos gólokat szerzett az NBII-es menetelés során, így a tavasz harmadik meccsén Mezőkövesden is, ahol nem sokkal a lefújás előtt talált a kapuba.

farkas

A tavasz harmadik meccsén te voltál a hős, hiszen Mezőkövesden a hajrában fejeltél győztes gólt. Szép emlék?

Naná! Hogy kicsit korábbról kezdjem, egy jól sikerült felkészülésen voltunk túl, aztán Makón nem úgy alakultak a dolgok, ahogy akartuk. Ezt követően a Bőcs ellen javítottunk, és az öltözőben azért már akkor téma volt, hogy jó lenne innentől minden meccset megnyerni. Akkoriban már egy nappal előbb utaztunk minden meccsre, így Mezőkövesdre is, másnap azonban a meccs nem indult jól, hiszen a hazaiak vezettek. Utána Debreceni Andris fejesével egyenlítettünk, az utolsó percekben aztán szöglethez jutottunk, amit nekem sikerült befejelni.

A gólra és a meccs utáni eufórikus hangulatra mennyire emlékszel?

Ha jól emlékszem, akkor Koncz Zsolti adta be a szögletet, utána ahogy mentem örülni hátra, Balázs Józsi úgy elkapta a nyakamat, hogy azonnal dobtam egy hátast. A lefújás után a szurkolók egy része is bejött velünk ünnepelni, én is rögtön kettővel összetalálkoztam, az egyik örömittas drukker el is kezdett skandálni, amivel együtt olyan jó három deci vörösbor érkezett a szájából rám. Utána még visszamentünk a szállásra regenerálni, a hazaút pedig biztosan jól telt, sikerek után ezzel sosem volt gond. Szóval emlékezetes meccs volt, szerencsére jól sült el.

Te akkor a húszas éveid elején jártál, hogy érezted magad abban a csapatban?

Igen, én a fiatalabb generációt erősítettem, de osztom Koncz Zsolti szavait. Egy rendkívül összetartó, jó brigád volt, nyugodtan mondhatjuk baráti társaságnak is. Nagyon jól éreztem magam abban a csapatban!

Saját nevelésű játékos voltál, aki már jó ideje erősítette a csapatot. Őszintén, gondoltátok volna a szezon előtt, vagy ez első két nyeretlen forduló után, hogy ez lesz a feljutás éve?

Az első két meccs után semmiképpen, a szezon előtt reálisan nézve azért tudtuk, hogy van egy Fradi. Mi akkor kezdtünk összeállni, új edző is érkezett Szivics személyében. Egy játékos fejében persze ott van ilyen lehetőségek mellett, hogyha odafigyelünk magunkra, akkor akár titkon reménykedhetünk is. Utána elkezdődött a szezon, láttuk, hogy a Fradi is botladozik, a Szolnok ugyanakkor masszívan tartja a lépést velünk. Úgyhogy ez a reménykedés felerősödött.

Neked mi a kedvenc emléked visszatekintve?

Meccseket tudok mondani, mert az interjú előtt azért visszapörgettem az eseményeket. Balhátvéd voltam, de mind az 5 gólom nagyon fontos volt, biztosan pontot, vagy pontokat szereztünk, ha betaláltam. A Makó elleni szezonnyitón is betaláltam, bár akkor az csak egy pontot ért, de utána BKV, az Orosháza és a Mezőkövesd ellen is 2-1-re nyertünk, a végén pedig Szolnokon lőttem gólt a hajrában. Igazából az egész idény jól sikerült, úgyhogy egy momentumot nem tudnék kiemelni.

Sztárok nem voltak a csapatban Koncz Zsolti szavaival élve, de mondhatjuk ezt Tomiszlav Szivicsre is, aki akkor teljesen ismeretlen volt a magyar futballban. Ő miként hatott rátok?

Abszolút ismeretlennek számított, mi sem hallottunk róla korábban. Vártuk a kihívást, hogy milyen lesz vele a munka, szakmailag nagyon jó edzéseket vezényelt, kitűnő erőben vágtunk neki a bajnokságnak. Pár meccs után azért már látható is volt, hogy ott leszünk az elején. Egy pillanatig nem engedte ugyanakkor, hogy elszaladjon velünk a ló, fenntartotta a sikeréhségünket, ezt egészen az utolsó meccsig kitűnően csinálta.

A bajnok és a kupagyőztes csapatnak is tagja voltál. Melyik áll hozzád közelebb?

Tényleg mindkettő nagyon jó csapat volt, de a feljutó inkább. Az egy baráti társaság volt, sok kecskeméti kötődésű játékossal. Régről ismertük egymást, ott főleg az dominált, hogy nagyon akartuk a sikert, inkább munkás társaság volt. A kupagyőztes csapat inkább egyéniségekből, sokat tapasztalat, jó képességű futballistákból állt, ezért tudtunk sikeresek lenni.

Kikkel tartod a kapcsolatot?

Ha nem is napi szinten, de nagyjából mindenkivel. Tavaly Norbi ugye edzőm volt, Koncz Zsolti is itt játszott, de Gyagyával és Kormos Lacival is sűrűbben beszélünk. Ha összefutok valakivel, mindenképpen váltunk pár szót.

10 évvel később most újra bajnoki cím a cél Kecskeméten, nagyszerű tisztelgés lenne egy feljutás a múlt sikerei előtt is. Most már rutinos csapatkapitányként, miként várod a tavaszt?

Akkor azt nagy öröm volt átélni, de most megint át akarom! Annyi különbséggel, hogy most persze nem szeretnék kikapni az első meccsen. Vannak olyanok, akik már kérdeztek erről, sokat is beszéltünk róla. Ami a legfontosabb, és ezt mindig hangsúlyozom a srácoknak is: ez egy olyan érzés, amit mindenképpen át kell élni!

Hogyan képzeli el Farkas István a jövőjét a futballban?

Én is elkezdtem már az edzősködést, besegítek a gyerekeknél az akadémián, ez kecskemétiként közel is áll a szívemhez. Ugyanakkor számomra még abszolút a játék élvez prioritást. 33 éves vagyok, de elkerültek szerencsére a sérülések, nem érzek nyűgnek egy edzést, vagy fáradtságot a felkészülés során. Ha jól tudom, télen én voltam talán az egyetlen, aki nem hagyott ki egyetlen foglalkozást sem. Úgyhogy amíg tudom csinálni, addig csinálni is fogom, segítem a csapatot ameddig csak bírom. Szeretnék idén mindenképpen feljutást ünnepelni, de jó lenne, ha az NBIII-ban is meg tudnánk ezt utána ismételni!


Mezőkövesd-Zsóry – Kecskeméti TE 1-2 (1-1)

NBII. keleti csoport, 18. forduló

2008.03.16., Mezőkövesd

Mezőkövesd: Gabor – Ristic, Vágó (Vígh 85.), Udvari, Sivák, Varga (Deák 80.), Somogyi, Ragó, Toplenszki, Salatic (Bogdány 55.), Farkas.

KTE: Nagy – Koszó, Debreceni, Gyagya, Farkas – Némedi (Csordás 46.), Lungu (Balázs 46.), Koncz – Weisz, Montvai (Széki 70.), Yannick.

Gól: Vágó (3.) ill. Debreceni (17.), Farkas (86.)

Szerző: Nyitray András