Múltidéző: Gyagya szerint beírták nevüket Kecskemét történelmébe

A KTE 10 éves bajnoki címét ezúttal Gyagya Attilával elevenítettük fel, aki igazi klublegendája a kecskeméti futballnak, hiszen az NBII-től indulva, egy féléves kölcsönjátékot leszámítva, végig tagja volt az „aranycsapatnak”.

gyagya

Te már a bajnoki cím előtt is Kecskeméten futballoztál az NBII-ben, annak az évnek milyen célokkal vágtatok neki?

Az én emlékeimben úgy maradtak meg az előzmények, hogy átlagos szezonon voltunk túl, emlékeim szerint 8. helyen zártunk 2007-ben. A bajnokság végén már körvonalazódott, hogy Tomiszlav Szivics személyében új edzőnk lesz, de konkrét célok akkor még nem hangzottak el, talán csak annyi, hogy 2-3 éven belül cél a feljutás. Elindult a szezon, elég vegyesen, a Makó ellen a hajrában vesztettünk el két pontot egy kapushibából, utána elmentünk Bőcsre, ami egy 3-0-os zakó lett, majd jött a Mezőkövesd. Két győzelmen voltak túl, jó formában várták a meccset, ami úgy kezdődött, hogy Lovrics rögtön elcselezte magát, buktatott hátul, piros lap és tizenegyes. A meccs után Szivics viccesen azért elmondta, hogy itt már „járt a kocsi motorja”, ha megint kikaptunk volna már indul is haza. De akkor jött Tóth Zoli, kivédte a büntetőt és végül megnyertük a meccset. Az egy nagy fordulópont volt a csapat életében, mert onnantól kezdve elindultunk felfelé, már féltávnál is vezettük a bajnokságot. Bár a Fradi tűnt a legnagyobb ellenfélnek, végül a bajnokság kétharmadáig igazából a Szolnokkal csatáztunk, utána ők is megtorpantak.

A tavaszra miként emlékszel vissza?

A tavasz is „jól indult”, kikaptunk Makón 3-0-ra, akkor Koncz Zsoltival eltiltás miatt nem játszottunk. Utána viszont elindult egy 14 meccses győzelmi széria, ami figyelemre méltó mindenképpen, a Fradi tudta ezt utána megfejelni, nekik összejött a 15 is egy évre rá. Igazából akkor már esélyt sem adtunk senkinek, megvertük a riválisokat is idegenben.

Hogyan fordultatok rá egyébként télen a bajnokságra, akkor már egyértelműen a feljutás volt a célotok?

Még télen sem beszéltünk igazán erről. A Fradi azért csak ott volt, egy egész ország mögéjük sorakozott fel a kizárás miatt, kivéve persze azokat a csapatokat, akikkel egy bajnokságban szerepeltek. Mindenki őket akarta megverni, sokan életükben sem jártak a Fradi pályán előtte. Azért persze eljátszottunk a gondolattal, hogy mi lenne, ha feljutnánk. Visszagondolva egy nagyon jó tásaság jött össze, kitűnő volt a fiatalok és az idősek aránya is. Lehet, hogy nem nekünk volt a legerősebb keretünk, de a pályán és a pályán kívül is mi voltunk a legegységesebbek.

Kedvenc emlékeid vannak?

A Fradi elleni idegenbeli siker mindenképpen, legalább 10 ezer néző előtt, az a hangulat mai napig bennem van. Nem tudtunk a pályán beszélni, mert nem hallottunk semmit. A másik természetesen a Vác elleni siker és bajnokavató. Ott nekem eltört sajnos az állkapcsom, de így is jó volt a kórházból visszatérve átélni az ünneplés pillanatait.

Már az NBII-ben, majd az NBI-ben végig a KTE játékosa voltál, neked ez a siker hol helyezkedik el a karrieredben?

Egy szolnoki féléves kölcsönjátékot leszámítva, végig tagja lehettem az NBI-es csapatnak. Az biztos, hogy az elsők közt van a bajnoki cím, mert úgy nyertünk NBII-t, hogy Kecskemét először jutott fel az NBI-be. Mondhat már bárki bármit, ezek a játékosok beírták nevüket a város történelmébe. A kupagyőzelem talán még ennél is nagyobb bravúr volt, főleg úgy, hogy a Videotont vertük a döntőben. Ez a két csúcspont abszolút élre kívánkozik a teljes pályafutásomban.

Kikkel tartod a kapcsolatot?

Mindenkivel szoktunk beszélni, ha összefutunk, a külföldiekkel már nehezebb, Szavicsot azért nem veszem ide, mert ő nekem már nem az igazából, vele gyakrabban szoktunk üzenetet váltani. Szoros barátságban maradtunk Tóth Zolival, Koszó Balázzsal, aki ráadásul most újra csapattársam lett Győrben, de itt van Debreceni Andris is. A kecskemétiek közül Patvaros Zsoltival is sűrűn beszélünk.

Távozásod idején nem zártad ki annak a lehetőségét, hogy visszatérsz még egyszer Kecskemétre, sőt, nagyon nehéz szívvel is távoztál. Most a Győr futballistája vagy, mik a terveid még a futballban?

Egy dolgot megtanultam, a futballban lehet hosszabb távra tervezni, de az ritkán jön össze. Kecskemét mindig nagyon fontos volt, és fontos most is az életemben. A 36. évemet töltöttem már, viccesen mondhatom, hogy még 5-6 év bennem van, de komolyra fordítva minden azon múlik, hogy a sérülések mennyire kerülnek el. A szerződésem jelen állás szerint nyáron jár le Győrben, utána nem tudom mit hoz számomra a jövő.

Szerző: Nyitray András