- 
Banó-Szabó Bence nagyon nehéz időszakon van túl, hiszen saját nevelésű középpályásunk tavaly júliusban, az utolsó felkészülési mérkőzésen keresztszalag-szakadást szenvedett. A 2024/2025-ös idény így teljes egészében kiesett neki, de jó hír, hogy újra a csapat mellet dolgozhat.
– Nagyon jó újra a pályán látni, milyen érzésekkel tértél vissza a csapathoz?
– Mozgalmasra sikerült az utóbbi kilenc hónap sajnos, ahogy a csapatnak, úgy nekem is egy hullámvasút volt. Nehéz volt megemészteni ezt az évet minden szempontból, hiszen nem segíthettem, magamat kellett építenem. Amikor utoljára játszhattam, akkor még sikerült elérnünk a 6. helyet a bajnokságban a szezonzárón, most viszont az NB II-re kell már készülnünk. Ami engem illet, rendben érzem magam, közelítek ahhoz, hogy újra a pályán láthassanak a szurkolók, amit nagyon várok már, hiszen újra futballistának érezhetem magam. Számomra ez a legfontosabb most, de mint kecskeméti nevelésű játékos legalább ennyire szeretném, hogy újra az élvonalban legyen a jövőben a klub.
– Hol tartasz most a munkában?
– Jó úton járok, elkezdtem a maximális sprinteket, a kitámasztásokat, a labdával történő edzéseket. Nem száz százalékon, de már közel vagyok ahhoz, hogy újra csapattal legyek. Erre úgy gondolom, hogy a júniusban kezdődő felkészülés során már lehetőségem lesz. Kapkodni nem lehet, óvatosak és körültekintőek vagyunk, de jól érzem magam a bőrömben. Ami nagyon fontos, hogy maximálisan érzem magamon azt, hogy ugyanolyan teljesítményre leszek képes, mint a sérülésem előtt.
– Egy futballistát a játék és a labda éltet napról napra, te ilyen szempontból eléggé ki lettél éheztetve az utóbbi hónapokban. Mennyi pluszt adott a felépülés folyamatához az, hogy már ilyen közel jársz?
– Rám szerintem hatványozottan igaz, hogy megvan bennem a labdaéhség. Pályafutásom során mindig az volt a kérdésem a felkészülések során is, hogy mikor kerül elő végre a labda. Inkább csinálok meg ötször annyi feladatot vele, mint nélküle. Nagyon jólesett ezek után elkezdeni a labdás gyakorlatokat. Amióta sérült vagyok, folyamatosan meccsek mennek nálunk otthon, gyakorlatilag bármit megnézek, hogy futballt láthassak. Nem is vagyok emiatt mindig népszerű, de most már közös öröm, hogy közel a visszatérésem.
– Az utóbbi két év viszontagságos volt számodra. Az ezüstévben az idény legjobb játékosának választottak, csúcsformában voltál, amikor fél évre kidőltél, majd a visszatérésed után fél évvel, pont a bajnoki rajt előtt ismét jött egy súlyos sérülés. Hogyan lehet ezt fejben rendezni?
– Sokkal érettebb ember lettem, ezt érzem. Határozottabban hozok meg döntéseket, talán bölcsebb is vagyok már. Gyorsan fel kellett nőnöm ebben a szituációban. Amikor az ember sérült, akkor jobban észreveszi a többi hasonló cipőben járó játékost. Mondhatom akár Eder Militao-t a Real Madridból, akinek már szinten kétszer elszakadt a keresztszalagja. Tudom, hogy magasról lehet nagyot esni, ez tény, ezt nekem is el kell fogadnom. Ilyenkor kevesebbet is beszélnek az emberről, de ez természetes, ez engem csak motivál. Sokan álltak mellettem, elsősorban a családom, akik továbbra is azt erősítik bennem, hogy ezt a szintet ugyanúgy képes vagyok elérni. Ezért dolgozok, ennek élek.
– Mi a fő motiváció most számodra?
– A fő motivációm az, hogy a KTE visszakerüljön oda, ahova való. Kecskeméti vagyok, itt születtem, itt éltem le életem legjelentősebb részét, így azt mondhatom, hogy ez az elsődleges motivációm. Emellett természetesen az, hogy a lábam rendben legyen, ezt követően pedig örömet okozzak a játékkal magamnak is, ami már nagyon hiányzik az életemből.
Szerző: KTE/kecskemetite.hu
