Szombaton 14:30-kor a Puskás Akadémia vendége lesz csapatunk, ennek apropóján is beszélgettünk a védelem egyik vezérével, Belényesi Csabával. Védőnk oroszlánrészt vállalt abban, hogy a második legkevesebb kapott gólt könyvelje el 25 forduló után a KTE, de ezt is a csapat közös érdemének tartja. Szeretne rászolgálni becenevére is, amit egy korábbi legenda után kapott meg a szurkolóktól.
– 25 forduló elteltével a második legkevesebb, 24 kapott gól áll a csapat neve mellett, ebben elévülhetetlen érdemeket szereztél. Mi a titok?
– Ha van titok egyáltalán, akkor az a csapategységben keresendő. A kevés kapott gólt mindig a kapusnak és a védelemnek szeretik leginkább tulajdonítani, de ahogy egy támadás is hátulról indul alapesetben, úgy a védekezés is a támadóknál kezdődik, tehát ebben mindenkinek megvan az érdeme és a szerepe. A csapategység mellett a jól összerakott rendszert mutatja még ez a statisztika.
– Egyfajta állandóságot képviselsz a védelemben, ezt nyugodtan mondhatjuk, hol érzed magad egyébként a legjobban?
– Számomra mindegy, hogy a védelem közepén vagy belül a bal oldalon kapok helyet. Középen talán jobban szeretek játszani egy kicsit, ha már mindenképpen választani kell. Van természetesen különbség is, a bal oldalon többet vagyok játékban, többször be is kell lépnem, míg középen a védekezés az első, illetve a folyamatos kommunikáció és irányítás.
– Közelít az 50. tétmeccsed is kecskeméti színekben, jelenleg 48-nál jársz már, mit jelent ez számodra?
– Jó érzés természetesen, mert sajnos a karrierem nem arról volt híres eddig, hogy leragadtam egy helyen. Most viszont örülök annak, hogy egy ilyen klubban szerepelhetek, és nagyon meg is becsülök minden napot, amit itt tölthetek. Nagy öröm számomra, hogy ezeket a sikereket együtt tudjuk átélni.
– A szurkolók szeretnek beceneveket adni a játékosoknak, én sokszor hallom és látom vissza a tiédet is. Egyrészt tudod-e, másrészt tisztában vagy-e vele, hogy miért azt kaptad?
– Hallottam már többet is, de amivel a legtöbbször szembe találkoztam, az a „Tanár úr” volt. Egyszer el is magyarázták azóta nekem, hogy ennek van egy különleges jelentősége is, hiszen a KTE korábbi meghatározó védőjét, Gyagya Attilát hívták így a drukkerek annak idején. Azért is adták nekem ezt a nevet, mert méltó utódjának tartanak. Nagyon megtisztelő ez számomra, bízom benne, hogy minden mérkőzés után úgy jöhetek majd le a pályáról, hogy rászolgálok erre.
– Két szoros meccset vívtatok eddig ebben a bajnokságban a Puskás Akadémiával, hogyan emlékszel vissza ezekre?
– Az első meccs eleve furcsán indult, mert elhúzódott nagyon a kezdés az időjárás miatt. Jól kezdtünk viszont, Szuhó egy hatalmas gólt lőtt az elején. Egész jól is futballoztunk, de a végén egy peches öngóllal egyenlített a Puskás. Tegyük hozzá, a hazaiak többet birtokolták akkor a labdát. A második meccsen már egészen jól kézben tartottuk az eseményeket, de az eredmény akkor sem változott végül. Nagyjából hasonló volt talán a két találkozó, kiegyenlített eddig a párharc, de bízom benne, hogy most felénk billenhet a mérleg nyelve.
– Hogyan készültök most?
– Tudom, hogy közhely, de nincs változás, ugyanúgy készülünk, mint eddig az egész szezonban. Csak az aktuális mérkőzésre koncentrálunk, jelenleg erre. A Puskás Akadémia egy jó erőkből álló csapat, ez nem is kérdés, de igyekszünk úgy felkészülni rájuk, hogy meg tudjuk lepni őket, ezáltal eredményesek tudjunk lenni.
Szerző: KTE/kecskemetite.hu