- 
Bori Gábor 2010-ben igazolt Kecskemétre, három idényt töltött el a KTE labdarúgócsapatában és kulcsszereplő volt a történelmi, Magyar Kupát nyert együttesben. A szombathelyi születésű játékos sok helyen megfordult karrierje során, volt bajnok az MTK színeiben, ezüstérmes az Újpesttel, valamint Pakson, Diósgyőrben és a Vasasban is játszott, ám számára az egyik legmeghatározóbb időszak az volt, amikor a két és fél éven keresztül a hírös városban futballozott.
2002-ben debütáltál a labdarúgó NB I-ben az MTK játékosaként, s többek között a mesteredzői címet nyert Garami József kezei alatt is játszottál. Mely edzőket említenéd, akik a legnagyobb hatással voltak rád, és hozzájárultak ahhoz, hogy stabil élvonalbeli futballista váljon belőled?
A volt szövetségi kapitánynak, Egervári Sándornak is köszönhető volt, hogy felkerültem az első csapatba, ugyanis amikor még utánpótláskorú voltam, akkor az ő irányításával a négy legügyesebb fiatal a nagyok között edzhetett. Azok a tapasztalatok is kellettek ahhoz, hogy 18 évesen debütálhassak az élvonalban. Akkor Bognár György volt az edzőm, ő is bátran nyúlt a fiatalokhoz, de a sérülések és a szerencse is hozzájárult ahhoz, hogy ilyen fiatalon pályára léphettem az NB I-ben. Akinek a legtöbbet köszönhetek, az Garami Józsi bácsi. Végig felügyelte az egész pályafutásomat, nem csak a foci szintjén, de a magánéletben is sokat tanultam tőle. Már Szombathelyről Győrbe, és Győrből az MTK-ba is az ő közbenjárásával kerültem. Ő volt a legjobb pedagógusom, ha ő nincs, akkor én nem itt vagyok. A másik meghatározó szakember az életemben Szivics Tomiszláv volt, vele Kecskeméten ismerkedtem meg, később Pakson és Diósgyőrben is együtt dolgoztunk, jó barátok vagyunk a mai napig. Ifj. Bene Ferenccel és Csertői Auréllal is jó volt dolgozni, de sok edzőm volt még, akik mindig segíteni akartak és a pályafutásomat előre vitték.
2009 őszén szóbahoztak a Ferencvárossal, közel volt a megállapodás, de szurkolói tiltakozások miatt mégsem a zöld-fehéreket választottad. Ha máshogy alakul, szívesen játszottál volna a Fradiban?
Gyerekkoromban sem voltam elvakult futballdrukker, sem az Újpestért, sem a Fradiért, sem más csapatért nem rajongtam soha. Mindkét klubnál voltak barátaim, jelenleg is vannak. Amikor anno majdnem az FTC-be kerültem, akkor még Ferenczi István és Lipcsei Péter is ott játszott, és ők mondták, hogy ne törődjek a tiltakozókkal, igazoljak oda, és majd megszeretnek a szurkolók. Már megvolt a mezszámom és a repjegyem Máltára – ahol edzőtárborozott a Fradi – de végül úgy döntöttem, hogy nem akarom magam kitenni ennek. Pont ezután kerültem Kecskemétre.
Ha nem így alakul a kapcsolatod a Ferencvárossal, akkor talán nem játszottál volna Kecskeméten, de így mégis a lila-fehérekhez kerültél. Hova sorolod a pályafutásodban azt a szűk három évet, amit a KTE-ben töltöttél?
A kecskeméti időszak az eredmények és az életkörülmények szempontjából is a karrierem egyik legjobb érája volt. Kupagyőztesek lettünk, Liga Kupa és Szuperkupa döntőt játszottunk, a bajnokságban az ötödik helyre értünk fel, mindegyik hatalmas tett volt. Ezek mellett még a város iránti szeretetemet és a társaságot emelném ki. A mai napig szeretem Kecskemétet, rendszeresen járok a hírös városba, mivel rengeteg barátot szereztem. Pont a jövő héten fogok Kecskemétre utazni Szulyovszky Ákos barátomhoz, aki a város szülöttje és volt NB I-es kapus. Nekem minden tetszett abban az időszakban, az emberek és a foci iránti szeretetük is. Akkoriban minden hazai meccsen 3-4 ezer ember volt kint a meccseken. Hogy őszinte legyek, eleinte nem gondoltam volna, hogy így a szívemhez nő a város, de örülök, hogy így lett.
Kikkel tartod a kapcsolatot az akkori csapattársaid, edzőid közül?
Annak idején a KTE kulcsemberével, Vladan Saviccsal egy épületben laktam, vele a mai napig tartom a kapcsolatot, gyakran szoktunk beszélgetni. Ő az az ember, akire nem lehet rosszat mondani, mind a pályán mutatott játéka, mind az emberi oldala olyan, hogy az a tökéletes tízes. Ritka az ilyen, aki zseni a pályán és közben a magánéletben is csupaszív. Mohl Dáviddal és Balogh Bélával szintén jóban vagyok, előbbivel Győrben, utóbbival az MTK-ban is játszottam. Akit még ki tudnék emelni, az Gyagya Attila, ugyan nem napi szinten, de jó néhányszor szoktam vele beszélgetni. Sok mindenki mással is meg szoktam ejteni egy-két párbeszédet évente, de az említett személyekkel szorosabb a kapcsolatom.
Tagja voltál annak a történelmi csapatnak, amely 2011-ben Magyar Kupát nyert. Mi ugrik be először arról a győzelemről?
Előtte bajnok voltam az MTK-val, Újpesten is játszottam, hozzászokhattam tehát, hogy sokan szurkolnak nekünk, rengeteg néző előtt játszunk. Megmondom őszintén, a kupadöntő előtti estén azon gondolkodtam, hogy vajon a kecskeméti emberek tudják-e, hogy milyen az, amikor a csapatuk ilyen fontos mérkőzést, finálét játszik. Hogy fognak készülni rá a drukkerek, lesz-e valaki egyáltalán a stadionban, ilyen hülyeségeken gondolkodtam… de amikor kimentünk a pályára, bal kéz felől voltak a mi szurkolóink, és mindenki lilában volt, tele volt az a stadionrész. Fantasztikus érzés volt, ott már tudtam, hogy az a nap különleges lehet. Az ellenfelünk, a Videoton már bajnok volt, esélyesebb volt, de nyertünk. Ha jól rémlik, az egy keddi nap volt, de ami a siker után a belvárosban fogadott minket, az végképp lenyűgözött. Több ezren ünnepeltünk együtt a főtéren, az egész város megmozdult. Kecskeméti népünnepély volt.
Jelenleg a harmadosztályú III. Kerületi TVE együttesében játszol, 36 éves vagy, terveid szerint meddig láthatnak még a nézők a pályán?
Még másfél éves szerződésem van a Kerülettel. Sajnos a járvány közbeszólt a bajnokságot illetően, de lekopogom, nem voltam sérült, nincsenek fájdalmaim, szóval azt a másfél évet mindenképpen ki szeretném tölteni. Ha feljutna a gárda a másodosztályba, akkor abszolút elégedetten fejezném be a profi pályafutásomat. A csapat teljes mértékben megérdemelné, hogy NB II-es legyen.
A koronavírus-járvány miatt leállt a bajnokság, nincsenek meccsek, neked hogyan telnek így a mindennapjaid?
A mindennapjaimat otthon töltöm. Sütögetni, főzni szoktunk a párommal együtt, akiről most kiderült, hogy nagyon jól főz. Van otthon egy szobabiciklim, amit kiraktam az erkélyre, így olyan, mintha a szabadban tekernék. Szoktam videojátékozni is. Megpróbálunk eleget tenni a „maradjotthon” jelmondatnak, mert szerintem is ez a járható út ebben a helyzetben.
Szerző: Vizi Zalán (kesport.hu)
