Botka Endre tíz esztendő után tért vissza a KTE-hez, miután nyolc év után elhagyta a Ferencvárost, és kölcsönbe Kecskemétre igazolt nyárig. Visszatérő védőnk szép emlékekkel jött, és nagyobb motivációt érez magában, mint bármikor.
– Szinte napra pontosan tíz éve hagytad el a KTE-t, akkor a Honvéd már idény közben visszarendelt a kölcsönből. Talán sorsszerű, hogy most visszatértél, de hogyan emlékszel vissza egyáltalán arra a kecskeméti időszakodra?
– Nagyon kellemes emlékeim vannak Kecskemétről, mert sok barátot szereztem abban az időszakban, egy nagyon jó edzővel, Bekő Balázzsal pedig mára azt mondhatom, hogy ugyancsak barátok lettünk, mert azóta is tartjuk a kapcsolatot. Mondhatjuk azt, hogy itt indult el a felnőtt karrierem, nagyon sok bizalmat kaptam a KTE-től. Annak idején talán még nagyobbat is, mint ami akkor megalapozott lett volna fiatalként. Szeretnék ebből is visszaadni, törleszteni. Mindenki tisztában van vele, hogy nehéz helyzetben vagyunk, de nagyon remélem, hogy tudok segíteni azzal, hogy most újra itt vagyok.
– Sokan talán felkapják a fejüket a klubváltásodra, de mi volt a motivációd a már említett okok mellett, amiért a KTE-re esett a választásod?
– A legfontosabb az, hogy imádok focizni, imádom a meccseket. Ahhoz, hogy folyamatosan játékban legyek, muszáj volt váltanom. Nyolc évet töltöttem a Fradinál, rengeteg kellemes és jó nagyon jó emlékem van, karrierem túlnyomó részét ott töltöttem és élveztem is. Viszont az elmúlt egy évem nem úgy alakult, ahogy szerettem volna. Nem kaptam meg azt a játéklehetőséget, amit reméltem, de ez már másodlagos. Azt mondhatom, hogy nagyobb a motivációm, mint bármikor a karrierem során, mert meg akarom mutatni azt, mi van még bennem. 30 éves vagyok, most érzem igazán mentálisan és fizikálisan is érettnek magam, és láthatjuk a nemzetközi példákból is, hogy vannak játékosok, akik idősebb korukban nyernek még trófeákat. A fő motiváció tehát számomra a játék volt.
Gera Zoltán és Botka Endre itt még egymás ellen
– Mennyit nyomott a latba Gera Zoltán személye, vagy éppen a válogatott meghívó?
– A válogatott egyértelműen fontos szempont volt, mert az, hogy az elmúlt fél évben ott tudtam lenni, az kizárólag Marco Rossinak volt köszönhető, mert nem volt miért behívjon. Ő viszont maximálisan bízott bennem, amit szeretnék is meghálálni. Ezzel eddig is mindig így voltam, amikor bizalmat szavazott nekem. Természetesen igaz ez Gera Zolira is, hiszen nagyon kedvelem, játszottunk is együtt, és biztos vagyok benne, hogy egymás hasznára leszünk.
– Amikor távoztál anno, akkor egy 20 éves srácként hagytad itt a KTE-t, most viszont rengeteg rutinnal, trófeával és mérkőzéssel felvértezett, rutinos vezéregyéniségként térhetsz vissza. Mennyire érzed ennek a súlyát?
– A Fradinál hozzászoktam a nyomáshoz, hiszen folyamatos eredménykényszer alatt játszottam nyolc éven át, ez megedzi az embert ilyen téren. Pozitív, hogy sokat várnak tőlem, ehhez a személyiségem, életstílusom alkalmas is. Bízom benne, hogy a fiatalabbaknak tudok segíteni, erre eddig is törekedtem, de most még jobban kell.
A Honvéd ellen is remekelt kecskeméti időszakában, télen vissza is rendelték Kispestre
– Hat bajnokságot nyertél zsinórban, de most tavasszal más célokért kell küzdened, mennyiben lesz ez más?
– A legfontosabb az, hogy nem akörül kell forognia a gondolatainknak, hogy miért harcolunk jelenleg, hanem arra kell koncentrálni, hogy minden meccsen a maximumot adjuk ki magunkból. Csak ebben az esetben érhetünk el eredményeket, azt minél hamarabb el kell felejteni, hogy mi kieshetünk.
– Hogyan várod a közös munkát a csapattal?
– Elég sok játékost ismerek, sokakkal jóban is vagyok. Azt tudom, hogy ahányszor csak itt játszottunk a Fradival, az mindig nagyon nehéz történet volt. Ez a kulcs, hogy azt a fajta kemény, megalkuvást nem tűrő játékot kell hoznunk tavasszal is, akkor egy sikeres időszak elé nézünk. Sok van ebben a csapatban, az ősz végén már kezdett összeállni a dolog, kicsit több szerencsével még több pont is összejöhetett volna a hajrában. Bízom benne, hogy ez idén meglesz.
Szerző: KTE/kecskemetite.hu