- 
Visszatekintő sorozatunkban ezúttal 2013 áprilisáig utazunk vissza, amikor egy korábbról elhalasztott, hétközi mérkőzésen fogadtuk az akkor bajnoki címre hajtó Győri ETO-t. A Pintér Attila irányításával már 22 mérkőzés óta veretlen győriek végül behúzták a bajnoki címet, ám Kecskeméten elvéreztek, nem is akármilyen mérkőzésen.
Horváth Ferenc jött, látott, győzött
A KTE vezetőedzője ebben a szezonban ekkor már Horváth Ferenc volt, akinek a kecskeméti volt első NBI-es munkája. A korábbi válogatott támadó szeptemberben vette át a KTE-t Török Lászlótól, majd első négy meccsét megnyerte a csapattal, és a kiesőzónától egészen a középmezőnyig húzta fel a csapat szekerét, végül a 7. helyen fejeztük be a bajnokságot. Abban az évben egy igazán szerethető, küzdeni tudó csapat jött össze, mely ha kvalitásaiban nem is feltétlen az első közé tartozott a mezőnyben, olyan öltözői összetartás alakult ki a játékosok és a stáb között, mely mindent felül tudott írni a pályán.
Rafael Burgos és Eugene Salami is betalált a meccsen
Ez eredményes szereplésben nyilvánult meg, a Győr elleni, keddi napon rendezett meccsre például úgy hangoltunk, hogy két győzelmen és egy döntetlenen voltunk túl. Az ETO abban az évben szárnyalt, 30 év után újra elérhető közelségbe került számukra a bajnoki cím, ekkor már olyan különbséggel vezették a tabellát, mely szinte behozhatatlannak tűnt. A kecskeméti mérkőzésre úgy érkeztek meg, hogy 22 veretlen bajnoki volt mögöttük, még az első fordulóban maradtak utoljára pont nélkül Debrecenben.
Póti Krisztiánék az öltözőben is nagyot ünnepeltek
A mérkőzésről, illetve annak előzményeiről a legcélszerűbbnek azt tartottuk, ha egy főszereplő beszél, de ezúttal nem egy góllövőre esett a választásunk. Póti Krisztián ikonikus alakja volt a Horváth Ferenc féle csapatnak, hiszen az új vezetőedző érkezéséig csak a tartalékoknál számítottak rá, de ezt követően mindig csupaszív, lelkes játékával helyet követelt magának a kezdőcsapatban, minden meccsbe óriási elánnal vetette bele magát, nem véletlen, hogy Horváth Ferenc később is többször számított rá. A KTE színeiben közel 50 NBI-es meccsig jutó, jelenleg az ESMTK-ban futballozó 31 esztendős védő így emlékezett vissza a meccsre:
„Ha jól emlékszem, akkor elég jó sorozatban voltunk a hétközi meccs előtt, talán két győzelemmel és egy döntetlennel hangoltunk. Nagyon fontos meccsnek számított ez számunkra, a Honvéd ellen páran pihentünk is emiatt, tudtuk, hogy nagyot szólna egy győzelem. Akkor az ETO nagyjából 200 napja volt veretlen, ráadásul utána az utolsó Eger ellen mi számítottunk az esélyesnek, így bőven lett volna esélyünk felfelé lépni a tabellán. Sokat foglalkoztunk az ETO-val, a taktikánk is erre épült, stabil védekezésre és kontrákra. Tudtuk, hogy le kell szakadnia a gatyának rólunk, ha nyerni akarunk, kimagasló képességű játékosaik voltak, sokat birtokolták a labdát, nem véletlen voltak ennyi ideje veretlenek. A mi csapatunk viszont fizikálisan kirobbanó állapotban volt, emellett igazi csapat voltunk, egymásért, a szurkolókért és a klubért is küzdöttünk. Emlékszem, Feri (Horváth Ferenc – a szerk.) tán a meccs utána azt nyilatkozta, hogy az ő középpályás soruk annyit keres, mint nálunk az egész csapat, de ez nyilván csak vicc volt. A Honvéd meccs előtti pénteken már Feri elmondta, hogy nagyon nehéz 3 meccsünk jön egy hét alatt, mindhárom nyerhető, de az erőt és a tüzet ne otthon csillapítsuk, hanem a pályán, mert mindenre szükség lesz, hogy átlépjük az árnyékunkat. Hétfőn a pontrúgásokat gyakoroltuk Szamóval (Szamosi Tamás – a szerk.), amiből meccsenként nagyjából 10-ből válogatottunk, mindig újakkal frissítettük a repertoárt, az egyik gólt éppen egy ilyen előzte meg. A taktikai eligazítást azzal zárta, hogy itt a lehetőség, hogy az újságok címlapjára kerüljünk, éljünk vele! Tudta, hogy ezzel felspannol minket, engem legalábbis biztosan, aki a szürkeségből jött. A kezdés előtt levetítette a Rocky egyik jelenetét, ami olaj volt a tűzre, 110 százalékos motivációval mentünk ki a pályára. A meccs nehezen indult, de az első 5-10 perc nehézségei után parádés kontrákat vezettünk, előbb egy büntetőből, majd egy szöglet variációból 2-0-ra el is húztunk. Utána megrázta magát az ETO, sikerült szépíteniük, de utána egy újabb kontrát vezettünk. Szavke végig vezette a pályán a labdát, majd egy bokapasszal köténybe tálalt Burgi elé, így lett 3-1 aztán. Sajnos jött egy megpattanó lövés, így „csak” 3-2-re vezettünk a szünetben. Az öltözőben arról beszéltünk, hogy ül a taktikánk és hátrányban még jobban ránk fognak jönnek, ezáltal még nagyobb területek lesznek, amiket meg tudunk futni. Egy pillanatra sem fordult meg a fejemben, hogy itt nem nyerünk. A második félidő elején Boti (Antal Botond -a szerk.) jött jól ki, leszedte a labdát a csatár lábáról, ennél a pillanatnál éreztem azt, hogy minden összeállt, mintha 11-en egyek lennénk. Innentől jöttek a helyzetek, majd megérkezett a negyedik gól. Ritkán érez ilyet az ember, Feri mondogatta mindig, hogy fogd meg a pillanatot és ne ereszd, élvezd ki, mert nem jön vissza többet. Olyan volt, mint egy nagy családban, ahol szeret mindenki mindenkit, és őrült nagy boldogság van. A szurkolók egy emberként ordítottak, imádtam, ahogy ünnepeltek, a mai napig a fülemben zúg az „Ez Kecskemét!” rigmus, mely attól a góltól egészen a meccs végéig tartott. A hab volt a tortán, amikor Rajkó (Rajczi Péter – a szerk.) labdaszerzése után kiugratta Zsocát (Balázs Zsolt – a szerk.), majd ő megbökte a kapust három-négy higgadt lövőcsel után… Eksztázis, szavakkal nem lehet leírni, ezt tényleg érezni kell! A meccs után ünnepeltünk egy kicsit, de a java egyébként az Eger elleni siker után jött. Ezúton szeretném a legjobbakat kívánni a klubnak és a szurkolóknak is, a KTE mai napig rengeteget jelent számomra, hiszen csodás éveket töltöttem el Kecskeméten. Nekem a kecskeméti volt a legjobb szurkolótábor akkor, mindig egyel többen voltunk velük, amilyen hangulatot teremtettek. Amikor egyszer vezettünk a Fradi ellen, a saját gondolataimat nem hallottam például. Leírhatatlan élmények ezek is. Folyamatosan követem most is az eseményeket, szurkolok azért, hogy újra sikeres legyen a klub. Sem magasság, sem mélység nem rettent!" - emlékezett vissza Póti.
Szerző: KTE/kecskemetite.hu
