- 
Hosszú, jellemet próbáló betegség végén, 2025. március 8-án, 70 évesen elhunyt a Kecskeméti TE legendás játékosa és csapatkapitánya, Virág András.
1954-ben Kecskeméten született, 1967-ben, 13 évesen lett a KTE játékosa. 20 éven át, 1987-ig játszott lila-fehérben. Összesen 630 mérkőzésen lépett pályára, a klub történetében mindmáig ő játszott a legtöbbször KTE mezben. 1987-től hat éven át Nagykőrösön folytatta pályafutását, amit 1996-ban Kunszálláson zárt le.
Aktív játékosként is sokat foglalkozott a labdarúgó utánpótlással, a fiatal játékosok bátran fordulhattak hozzá tanácsért, biztatásért. Mindennek igazolásaként 1992-ben alapítója lett a Kecskeméti LC-nek, itt edzőként is segítette a gyerekek első lépéseit a futballpályán.
A sport mellett nem hanyagolta el a tanulást sem, a Kertészeti Főiskolán szőlész-borász szakmérnöki diplomát szerzett, majd később áruforgalmi szaküzemmérnökként diplomázott.
Első munkahelyeként a Pincegazdaságot választotta, itt kamatoztatta végzettségét, majd dolgozott a Magyar-Szovjet Barátság TSZ és a Kossuth TSZ alkalmazásában. Mindenhol kedvelt, tisztelt kollégaként emlékeznek rá, aki munkáját ugyanazzal a pontossággal végezte, ahogyan a kapu előtt érvényesült legendás fejjátékával.
Mérföldkő életében 1980-as év, ekkor kötött (immár sajnos igazoltan) örök hűséget feleségével. Katival 45 éven át éltek megbonthatatlan, eltéphetetlen kötelékben, szeretetteljes, biztos, meghitt otthont teremtve két gyermeküknek, Andrásnak és Gábornak. Az édesapa roppant büszke volt arra, hogy fiait is mélyen megérintette a futball szeretete.
1997-ben diagnosztizáltak nála egy speciális neurológiai betegséget, amely lassan, kíméletlenül támadta a mozgásszerveit. A gyógyíthatatlan kór ellenére fizikai határai végezetéig aktív maradt. Örömét lelte a KTE sikereiben, s közben feleségével figyelte, segítette gyermekei lépéseit a felelősségteljes, komplett élet, a családalapítás és a karrier útján. Csillogó szemekkel figyelte öt unokája növekedését, és büszke volt arra, hogy 11 éves unokája, András is igazolt labdarúgó lett.
Végül március 8-án reggel, csendben, úgy, ahogy élt, elaludt. Végakarata szerint búcsúztatására szűk családi körben kerül majd sor.
Csapattársai így emlékeznek rá:
Seres Zoltán: Nem mentek el mellette
„Hogy milyen focista volt? Na, az biztos, hogy mellette nem nagyon ment el senki, pedig nem volt gyors, nem volt erőszakos vagy kemény sem. Fejben focizott, kitalálta, olvasta az ellenfél szándékát. Közben pedig minden szezonban elég sok gólt szerzett. Mindegy, középhátvéd vagy középpályás volt, a támadással odaért a kapu elé, ott viszont határozott volt, főleg fejjel. Akadt egy rossz szokása, rendszeresen, mindenhonnan elkésett öt percet. Vártunk rá edzésen, vártunk rá a buszon meccs előtt. Mindig mondta, hogy sok elintézni valója volt, majd korábban indul, vagy korábban kel, de legközelebb is ugyanúgy elkésett. Csak nevettünk rajta. Bandinak nagy szerepe volt abban, hogy az öltözőben kialakult egy erős közösség. Mi nem csak a pályán, hanem a magánéletben is sok időt töltöttünk együtt, családosan összejártunk, nyaralni utaztunk, többen egy helyen dolgoztunk. Amikor már nem játszottunk, Bandival akkor is sokszor találkoztunk, mentünk öregfiúk meccsekre, és rendszeresen jártunk együtt szaunázni. Minden megvolt benne, hogy példakép lehessen.”
Szabó Tibor: Intelligens kapitány volt
„Bandival tizenhárom éves korunkban találkoztunk, ő a Czollner térről jött a KTE torborzójára, én a Máriavárosból. Fekete Józsi bácsi vagy százötven jelentkezőből válogatott, mi mindketten bekerültünk a klubba. A serdülőben és az ifiben is Bandi volt a csapatkapitány, az 1972-73-as ifi év volt a csúcs, az NB III-as ifi bajnokságot 147 rúgott és 9 kapott góllal nyertük meg. Utána ősszel már a felnőtt csapatban játszottunk együtt, akkor Mányoki Jani volt a csk, akitől 1978-ban örökölte meg a szalagot. Bandi intelligens, okos kapitány volt, nem hangoskodott, de határozottan kiállt a csapat érdekében, bármikor, a sportban vagy azon kívül is számíthattunk rá.”
Példakép
Furcsa világot élünk. Furcsa értékrenddel, furcsa értékekkel. Furcsa vágyakkal. Vágyunk a jobbra, a többre, a szebbre. Nap-nap újra elkezdjük, megint jobbra, megint többre - vágyakozunk az elérhetetlenre, elérhetetlen álmokra, sokszor másokéra... Értékvesztett világban bolyongunk, ahol az értelmetlen harsányság sokszor legyőzi a tettek valóságát, ahol szabad tisztelni a tiszteletlent, divat becsülni a becstelent.
Vágyakozunk, de közben kapaszkodót keresünk. Kapaszkodót, nap-nap után. Kapaszkodót, hogy ne tévedjünk el végérvényesen, hogy lássuk, merre is a helyes út.
Igazodási pontot keresünk, vagy mondjuk úgy - példaképet.
Virág András ilyen példakép. Példakép, akinek életútja, szellemisége, jelleme, csendességében határozott, kiszámítható egyénisége például szolgálhat a kecskeméti focistáknak. „Virágbandi” sosem volt a legtehetségesebb, nem ő volt a legerősebb, a leggyorsabb, és biztosan nem neki volt a legnagyobb hangja az öltözőben. De elkötelezettségével, klubhűségével, a saját belső motivációjával, igyekezetével és szorgalmával elérte, hogy minden csapatában ő lett a legfontosabb játékosok egyike, csapatkapitány már a serdülőben és az ifiben, később tíz évig a felnőttben is. A kecskeméti labdarúgás történetének kiemelkedő alakjaként, a KTE 1911 óta íródó történetének meghatározó labdarúgójaként, az 1970-es és 80-as évek ezrek által imádott csapatának kapitányaként vetette most le a lila-fehér mezt, amelyet nála többször a mai napig soha senki nem viselt. Kortársaival, csapattársaival nem csupán győztek vagy veszítettek a pályán, hanem személyiségükkel olyan közösséget hoztak létre, amelyben a tisztelet, a lojalitás, a hit volt az alap, és amely nem csupán a pályán vált értékké, hanem a lelátón, és persze a szurkolókon keresztül Kecskemét utcáin.
Kapaszkodót keresünk, igazodási pontot. De erre mindennél nagyobb szüksége van a holnapot jelentő generációknak, a fiataloknak, a kecskeméti sport jövőjének. Virág András megkérdőjelezhetetlenül, megváltoztathatatlanul példakép, ám, hogy életútja és személyes értékrendje valós példa lehessen a KTE-s gyerekek számára, ahhoz kortársainak, a fiatalokkal foglalkozóknak, a KTE jövőjét építőknek dolga van. Dolga megismertetni, megmutatni Virág András éltútját, sportemberi nagyságát, s rajta keresztül a 114 éves KTE történelmét, sikereit, a klub múltjának hőseit. S ha ezt elvégeztük, megtanulunk kapaszkodót találni magunknak, s kapaszkodót adni a fiataloknak, hogy ne mások álmát kergessék reményvesztetten, hanem valósítsák meg a sajátjukat.
Ahogyan Virágbandi tette.
Szerző: KTE/kecskemetite.hu
