- 
2010. július 22-én egy fiatal, pályakezdő masszőr kezdett el dolgozni a KTE kötelékében, először az akkori NBIII-as tartalékoknál, majd a ranglétrát végig járva az NBI-es keret mellé került. Megtapasztalta a legnagyobb sikereket, átélte a legnagyobb csalódást, de valami gyerekkora óta nem változott: a KTE iránti rajongása!
Fontos páros a háttérben: Kovács Sándor (szertáros) és Huber Bálint (masszőr)
Amellett, hogy immáron kerekesen 10 éve dolgozol a KTE kötelékében, már előtte is ezer szállal kötődtél a klubhoz. Hogyan indult ez a rajongás?
Gyerekkoromban, 7 évesen kezdtem az utánpótlásban focizni, egészen 17 éves koromig itt is voltam. Megyei szinten folytattam utána, végül három évvel később, már masszőrként tértem vissza, akkor fejeztem be a gyógymasszőr iskolát. Nem szakadtam el egyébként ezekben az években sem a klubtól, szurkolóként minden hazai meccsen ott voltam, amin csak tudtam. Nyugodtan mondhatjuk, hogy gyerekkorom óta itt vagyok.
A feljutás ünneplése 2008-ban
Hogyan jött a lehetőség, hogy masszőrként visszatérhess?
2010-ben végeztem el az iskolát, még azon a nyáron jött a lehetőség. Török Laci volt az NBIII-as csapat edzője, az ő hívására kerültem ide. Először még úgy indult, hogy megnézzük mit tudok, utána úgy alakult, hogy itt is maradtam. Az első két évet töltöttem a tartalékoknál, majd Török Laci lett az NBI-es csapat vezetőedzője, akkor kerültem oda az első csapathoz én is, és azóta ott is dolgozom. Emellett harmadik éve már, hogy az akadémián is részt veszek a napi munkában.
Milyen volt becsöppenni az NBI-es öltözőbe, illetve ki vett a szárnyai alá úgymond mentorként?
A tartalékok mellett ismerkedtem azért már az NBI-es játékosokkal, egy-egy meccsen visszajátszottak. Azért napi szinten velük lenni már egy újszerű élmény volt. Nagyon tetszett a meccsek hangulata, számomra a debütálásra rögtön a régi Fradi pályán került sor. Teltház, óriási hangulat az első fordulóban a Détári vezette FTC ellen, a vége 1-1 lett. A mentorom nekem „Frenki” (Hajba Ferenc- a szerk.) volt, akivel majdnem három évig alkottunk szerintem egy ütőképes párost. Nagyon szerettem vele dolgozni, de utána elkerült Diósgyőrbe.
"Frenki" nagyon jó mentornak bizonyult
Ezzel gyakorlatilag rangidős is lettél a klubnál, megfordult a helyzet, és már te lettél gyakorlatilag a mentor. Nagy változásnak élted meg?
Gyorsan zajlottak az események, mert amikor megérkeztem, akkor még én is attól féltem, hogy meg fogok-e én itt egyáltalán felelni? A gyógymasszőr iskola nem készít fel arra, hogy milyen egy sportcsapatnál dolgozni, ez teljesen más tevékenység. Eleinte nagyon hajtani kellett, hogy hozzam azt a szintet, amit főleg az első csapatnál elvártak tőlem. Sokat tanultam, úgy gondolom tanulékony is voltam, így valóban, Frenki távozása óta rám hárul az a feladat is, hogy a hozzánk kerülő, fiatal masszőröket én tanítsam be.
A Ferencváros elleni debütálást már említetted, de milyen meccsek maradtak még emlékezetesek számodra? Összeszámoltad egyébként, hogy 10 év alatt hányszor ültél a padon?
A jubileumhoz közeledve csináltam egy statisztikát: 275 bajnokin ültem eddig a kispadon. Ez egy szép szám szerintem. Két kiemelkedő van közte, amik álmomból felkeltve is eszembe jutnak. Az egyik, amikor Horváth Feri vezetésével 5-2-re vertük a bajnok Győrt hazai pályán, az egy nagyon jó meccs volt. A másik is egy hazai meccs, akkor már Bekő Balázs volt a vezetőedző, a válogatottakkal felálló Videotont vertük 3-1-re. Mindkét siker hatalmas élmény a mai napig.
Munkában egy KTE - Haladás NBI-es meccsen
Nagyon kevesen maradtak azok után, hogy az NBI-nek hirtelen vége lett, te közéjük tartozol. Hogyan sikerült feldolgozni a kizárást?
Amilyen pozitív élményeket említettem az előbb, olyan negatív volt természetesen a 2015-ös kizárás. Minden kecskeméti focibarátnak nagy törés volt ez, nekünk is. Most azt mondhatom viszont, hogy örülök annak, hogy részese lehetek az újjáépítésnek. Az alapoktól kezdtük újra, szerintem szépen haladunk, ha idén sikerül elérni a kitűzött célt, akkor még közelebb leszünk a kiinduló helyzethez. Azt persze mindannyian látjuk, hogy azt a légkört, ami az NBI-es csapatot övezte, azt még sok munka lesz visszahozni és megteremteni, de mindannyian ezért dolgozunk.
Sok stábban dolgozhattál ebben a 10 évben, kiemelnél egyet?
Nem. Sok edzővel dolgoztam együtt, Török Lacival kezdtem, utána jött Kemenes Gyuri a tartalékoknál. Az NBI-ben megint Török Lacival kezdtem, utána jött Horváth Feri, aki játékos múltja, illetve maga a jelensége miatt volt egy különleges élmény. Bekő Balázzsal dolgoztam együtt a leghosszabb ideig, két teljes évig, ő is nagyon jó kapcsolatot épített ki a stábbal. A megye I-ben szintén megtaláltam szerintem Márton Palival és Némedi Norbival is a közös hangot, majd Szabó Tibivel is két évet töltöttünk együtt, de Zoran Kunticsot sem szeretném kihagyni a sorból természetesen. Én mindenkivel élveztem a közös munkát - ahogy most Gombos Zsolttal is - és szerintem ez kölcsönös. A teljesség igénye nélkül: Visinka Ede, Virágh Ferenc, Erdei Sándor, Szabó István és Tasnádi József mind olyan szakemberek, akikre szívesen gondolok vissza, de hosszasan sorolhatnám még tényleg a neveket.
A tíz az még gombócból is sok, nemhogy évekből. Hogyan tervezed a következő éveket?
Nem tervezem, hogy elmenjek. Amennyiben a másik fél is ugyanígy elégedett marad a munkámmal, akkor itt fogok maradni, kecskemétiként nem is szeretnék más városba költözni. A rövidtávú cél, hogy meg tudjuk nyerni a bajnokságot, majd az NBII-ben kialakuljon egy jó csapat, egy jó közösség, ezáltal legyen újra egy közönségvonzó, pozitív légkör. Fejlesztések is folyamatban vannak, ezeknek köszönhetően hamarosan mi is korszerű gépparkkal fogjuk tudni segíteni, hogy a sérültek minél hamarabb meggyógyuljanak. Nem mellesleg én is törekszem arra, hogy fejlesszem magam, folyamatosan járok továbbképzésekre. Kifejezetten hasznos volt az MLSZ által indított masszőrlicenc képzés, melyet 2017-ben abszolváltam.
Szerző: KTE/kecskemetite.hu
