- 
19 esztendős középpályásunk, Katona Bálint lett a siófoki bajnoki hőse, aki a hajrában két góljával megfordította a mérkőzést. Az FTC-től tavaly nyáron kölcsönbe érkező játékos természetesen nagyon örül góljainak, emellett úgy érzi, egyre inkább kezdi felvenni a másodosztály ritmusát.
– A siófoki gól után egy pillanatra még látszódtál is a meccs összefoglalóján, ahogy bosszankodsz a 86. percben. Mi járt akkor a fejedben?
– Nem a legjobb szériában voltunk ugye a mérkőzés előtt, de a siófoki teljesítményünk alapján pláne csalódás lett volna, ha még pontot se tudunk elhozni. Nem azt mondom, hogy abban a pillanatban reménytelenné vált a helyzetünk, de abban azért én se voltam biztos, hogy onnan fordítani tudunk.
– A gól előtt éppen Paudits Patrik előtt adódott két sansz, tehát talán akkor a kecskeméti gól jobban benne lett volna a meccsben. Milyennek érezted te a találkozót?
– Inkább egy ikszes meccsnek éreztem, de valóban, talán egy picivel mi álltunk közelebb a győzelemhez. Noha nem hétköznapi módon, de a végén szerencsére sikerült megszereznünk a három pontot. Nem volt könnyű meccs, jó ellenfelet győztünk le.
– Gyorsan jött az egyenlítés, ott azért már látszott rajtatok, hogy elhiszitek, hogy ez innen még meglehet. Mennyit fordult a világ?
– Valóban, a gólom után azonnal mondták a többiek is, hogy menjünk és csináljuk, mert maradt még idő. Akkor már olyannyira felcsillant a remény, hogy egymást is egyre inkább feltüzeltük.
– Kicsit úgy tűnt a második gól után, hogy magad sem hiszed el, mit vittél, illetve mit vittetek véghez pár perc leforgása alatt. Az összefoglalóból egyértelműen kiderült, hogy nem voltál lesen, de akkor ezt jól éreztem, hogy nem tudtad biztosan?
– Igen. Őszintén szólva elsőre mindenki a partjelzőt nézte, így én is, hogy felemeli-e még a zászlót. Emiatt volt is egy kis hatásszünet úgymond a gólom után, senki sem mert azonnal elindulni ünnepelni, ami nekem is fura volt. Magam sem tudtam hirtelen, hogy mit csináljak, mert nem is voltam eddig hozzászokva, hogy én döntsek el meccseket. Kellett az önbizalmamnak, mert mindig volt bennem egy kis hiányérzet eddig, hogy nem adtam eleget a csapatnak. Ez még most is bennem van, hiszen kaptam annyi lehetőséget már, hogy többet adjak ezért vissza cserébe.
– Tavasszal jó úton jársz, hiszen már háromszor találtál be. Mondhatjuk, hogy fiatalként talán kellett egy fél szezon, hogy felvedd a másodosztály ritmusát?
– Igen, én is ezt érzem igazából. Most elindultam egy jó úton, amit persze tartani kell a folytatásban, ez a legfontosabb. Abban biztos vagyok, hogy a téli szünet nekem nagyon jót tett. A korábbi években rendre úgy alakult, hogy sosem tudtam legalább egy picit „elszakadni” úgymond a focitól a szezon végén, nem tudtam igazán kikapcsolódni, elmenni bárhova. Most volt erre két hetem, ami egyértelműen a hasznomra vált.
– Budafokon folytatja a csapat csütörtök este, milyen mérkőzést vársz?
– Az biztos, hogy a játékoskerete alapján nem ott van a helye a Budafoknak, ahol tart. Amennyiben a szezon elején valaki meg akarta volna tippelni, hogy milyen pozíciókat fognak elfoglalni ezek a csapatok mostanra, akkor alighanem a Budafokot tette volna a dobogó közelébe, minket pedig a kiesőzónába. Tavaly szoros mérkőzésen tudtunk nyerni a Budafok ellen, nagyon hasonló volt az a meccs ahhoz, mint amit a Siófokkal játszottunk előtte. Sokat számított akkor, hogy a párharcokból ki jön ki jobban, ez biztos így lesz most is. Fontos lenne elkerülni, hogy gólt kapjunk, mert mostanában ez nem sikerült, támadásban pedig arra kell törekednünk, ami eddig is bennünk volt.
Szerző: KTE/kecskemetite.hu (fotó: BFC Siófok)
