- 
Nikitscher Tamás és Nagy Krisztián számára is nagyon szerencsétlenül indult a 2023/2024-es idény. Mindkét játékosunk igen korán kidőlt a sorból keresztszalag szakadás miatt, mely után több hónapos felépülés várt rájuk. Az edzőtáborba ők is a csapattal tartottak, és jó látni, hogy szorgalmasan, de nagyon jókedvűen dolgoznak, egymást maximálisan segítve.
Nikitscher Tamás, Varró Tina gyógytornász és Nagy Krisztián
Nikitscher Tamás esetében tulajdonképpen el sem indult az idény, hiszen játékosunk még az Ajka elleni főpróbán sérült meg nyáron. Azonnal lehetett érezni, hogy nagy a baj, lelkileg már a diagnózis előtt elkezdte felkészíteni magát arra, mi vár majd rá. Sokat jelentett esetében is, hogy nem tragédiaként, hanem egy feladatként, egy új kihívásként fogta fel a helyzetet. Az edzőtáborban is folyamatosan mosolyog, mindenkihez van egy jó szava.
– Nekem volt egy 8 hónapos porcsérülésem, abból is műtét után épültem fel Debrecenben. Akkor sem törtem le nagyon. Tudtam, hogy mit vállaltam a sporttal, a sérülés ugyanúgy velejárója. Ebből kell kihozni most a maximumot, de az nekem is nagy löketet ad, hogy Krisztiánnal együtt csináljuk. Mindig jó kedélyűek az edzések, persze akadnak olyan napok, amikor esetleg idegesítjük mi is Tinát – mondta rögtön a maga pozitív hangulatában Nikitscher Tamás.
Nagy Krisztián szűk másfél hónnappal később, a Tiszakécske elleni edzőmeccsen szenvedett hasonló sérülést. Ő sem sokáig őrlődött, rögtön azt nézte, merre kell elindulnia a visszatérés felé vezető úton. Nem tagadja, megkönnyíti helyzetét, hogy Tomi előrébb tart már a felépülésben, így gyakorlatilag kikövezi számára is az utat. Krisz is mindig sokat tett hozzá a csapat jó hangulatához, így tényleg zökkenőmentesen halad a felépülés felé.
– Nekem nagyon nagy segítség, hogy hasonló helyzetben vagyunk, mert Tomi másfél hónappal előttem jár. Mindig nézem, hogy mit csinál, nem mellesleg probléma esetén bármivel fordulhatok hozzá, kérdezhetek amellett, hogy Tina fogja a kezünket. Nem volt még ilyen sérülésem, így erre szükségem is van – tette hozzá Nagy Krisztián.
Varró Tina gyógytornász, a szezon elején csatlakozott szakmai stábunkhoz, éppen azzal a céllal is, hogy kiemelt figyelmet szenteljen a sérülteknek. Hárman nagyon gyorsan megtalálták a közös hangot, az edzőtáborban is folyamatosan ő adja a feladatokat a srácoknak. Viccesen megjegyezte, nem könnyű őket visszafogni, hiszen lelkesen dolgoznak, a türelem viszont a legfontosabb dolog egy ilyen rehabilitációnál.
– Összeségében nem nehéz velük dolgozni, arra kell kicsit nagyobb hangsúlyt fektetni, hogy ne legyen sok, amikor többet szeretnének, illetve ne hagyjam, hogy kevés legyen, amikor egy kicsit nehezebb napjuk van. Az lenne a fura, ha nem lennének rosszabb napok, de jó ütemben haladunk, mert ezeken gyorsan átlendülünk – mondta Varró Tina.
Jó a kémia hármújuk közt, emiatt a nehezebb napokon is gyorsan túlvannak. Mélypontot sem tapasztaltak magukon, mert egy poénnal mindig el tudják ütni a rosszabb pillanatokat.
– Olyan nagy mélypont nincs, maximum egy-egy rosszabb nap, ha nem úgy reagál még a lábam valamire, ahogy azt én elvárnám. Játékosok vagyunk, az persze nem jó, hogy nem játszhatunk, de most ezt a feladatot kell megoldanunk. Hétfőn és pénteken szoktunk feljárni Pestre a Probody Stúdióba, akkor ott zajlik a munka, kedden és csütörtökön pedig a stadionba. Ez azért is jó, mert akkor ott tudunk lenni a csapat mellett, be tudunk nézni a srácokhoz, viccesen fogalmazva kicsit „megmérünk” mindenkit, ha már ott vagyunk. Teljesen rugalmas egyébként a dolog, mert mindig kell csinálni valamit, otthon elvégezhető feladataink is ugyanúgy vannak – mondta Nikitscher Tamás.
– Nagy mélypont nálam sem volt, tényleg csak az zavar engem is, ha egy feladat esetleg nem megy azonnal. Bíztatjuk egymást, segítünk a másiknak, egy-egy poén is nagyon sokat ér, mert azzal könnyen átlendülünk ezeken a helyzeteken – tette hozzá Nagy Krisztián.
– Ami nem megy hétfőn, az megy kedden, ami nem megy kedden, az csütörtökre „bomba”. Vannak időszakok, amikor jelentős a különbség köztük a sérülések között eltelt idő miatt, de vannak olyan napok is, amikor közel hasonló dolgokat is meg tudnak csinálni. Krisszel most kezdtük meg a futásokat, ennek a progresszióján van a hangsúly, Tomival pedig kitámasztások és a labdás gyakorlatok bevezetése kerül sorra itt az edzőtáborban. A visszatérésük összetett kérdés, abszolút a funkcionalitás mentén születnek majd meg ezek a döntések – mondta Varró Tina.
Nagy Krisztiánnak van egy célja is, egyben azt is elárulta, miben maradtak Lukács Dániellel a 10-es mez kapcsán. Nikitscher Tamás óvatosan fogalmazott, de áprilist határozták meg célként, így a tavaszi szezon hajrájában már visszatérne.
– Nagy titok nincs, én sokszor elmondtam Lukinak korábban, hogyha egyszer újra csapattársak leszünk, visszaadom neki a 10-es mezt. Ezt be is tartom, de volt egy célom, szeretnék még ebben a szezonban pályára lépni, azt ebben a mezben szeretném megtenni. Ennyi az ok, amit ő maximálisan elfogadott és megértett, utána visszatérünk a dologra – mondta Nagy Krisztián.
– Az a célom, hogyha visszajövök, akkor tényleg úgy érezzem a lábamat, hogy maximálisan rendben van, stabil vagyok, tudok segíteni a csapatnak. A mikor az képlékeny, de az utolsó meccseken szeretnék játszani. Áprilist tűztük ki, ez volt az eredeti terv is, de hogy végül ez hány meccset jelent majd, azt még nem tudjuk. Minden okkal történik, mindig próbálok tanulni az ilyen helyzetekből. Mentális dolog ez, mert 0-24-ben figyelnie kell az embernek a lábára, hiszen nem lehet mindent úgy csinálni, mint amikor egészséges az ember. Kicsit nagyobb koncentrációt igényel, de pozitívak vagyunk, sokat nevetünk, és ha egy kicsit boldogabban csinálod a rehabot, akkor minden jobban megy. Úgyhogy negatívizmusnak itt nincs helye – tette hozzá Nikitscher Tamás.
A kérdésre, hogy mennyire hiányoznak már a mérkőzések, ugyancsak a dolgok pozitív oldalát felfogva válaszoltak játékosaink. Szeretnének már újra pályán lenni, de csak akkor, ha azzal segíthetnek is a csapatnak.
– Aki a futballt szereti, annak sosem könnyű az, ha nem lehet a pályán. Jó meccsek esetén örülünk, persze nehezebb helyzetben azt kívánjuk, bárcsak segíthetnénk. Elsősorban viszont a feladatunkra koncentrálunk, ami az, hogy minél hamarabb a csapat rendelkezésére álljunk, és úgy tudjunk visszajönni, hogy jobb állapotban térjünk vissza akár, egyben minimalizáljuk annak a kockázatát, hogy ez újra megtörténjen. Ezért is kell az utasításokat maximálisan betartanunk – mondta Nikitscher Tamás.
– A jó oldalát fognám meg ennek. Itt vagyunk az edzőtáborban, együtt lélegzünk a csapattal. Van, amikor külön pályán vagyunk, de mégis közösen dolgozunk itt. Én az a típus vagyok, akinek azért hiányoznak a mindennapok, mert szeretem az öltözőnk légkörét. Ez az edzőtábor ezt most nekünk is visszaadja. Eddig is úgy edzettem és meccseltem, mintha az lenne az utolsó számomra. Az biztos, hogy az ember ezek után jobban megbecsüli, ha egészséges – tette hozzá Nagy Krisztián.
Szerző: KTE/kecskemetite.hu
