- 
A KTE gólgyárosa szezon közben érkezett a bajnok együtteshez, fél szezon alatt 14 góllal segítette feljutáshoz a csapatot. Legemlékezetesebb meccsét a Fradi ellen játszotta, az Üllői úton két góllal döntötte el a pontok sorsát.
A téli időszakban érkeztél az NBI-ből Kecskemétre, miként emlékszel vissza a váltásra?
Először kicsit rossz volt megélni a helyzetemet Nyíregyházán. Nyáron jutottunk fel az NBII-ből, de a feljutás után Gálhidi György távozott, engem pedig egyre inkább mellőztek. Az NBI-ben akartam focizni, de nem nagyon kaptam lehetőséget, ajánlatom nem is volt másik NBI-es csapattól, így azért kicsit rossz szájízzel mentem vissza az NBII-be. Kecskeméten azonban egy nagyon szép időszak kezdődött el számomra, egy olyan csapatba kerültem, ahol Tomiszlav Szivics a támadófocit részesítette előnybe, itt töltöttem a legjobb NB-s korszakomat végül, ami a gól/meccs mutatómat illeti, gyönyörű két és fél év volt.
Milyen volt az akkori KTE, mennyire volt nehéz váltani?
Egy kitűnő, nagyon jól összerakott társaság volt a KTE, mely már akkor is vezetett. Én úgy érkeztem, hogy előtte évben a Nyíregyházával már megnyertük az NBII-t, tudtommal a Fradi akkori edzője, Zoran Kuntics ajánlott engem be Szivicsnek. Nem a legjobb lelki állapotban kerültem a csapathoz, Nyíregyházán ugyanis úgy csináltam végig a felkészülést, hogyha nincs más, akkor maradhatok. Ez nem dobott fel, de aztán minden jól alakult. A magánéletemben szempontjából is fontos hely lett, hiszen első kislányom ott született már.
A fradisták akkoriban nem igazán örültek annak, ha pályára léptél ellenük. Egy évvel korábban a Nyíregyházával, utána pedig már a KTE-vel szomorítottad őket. Az a bizonyos dupla megvan még?
Hogyne! A Fradinak valahogy mindig gólt lőttem, utána az NBI-ben is. Az a dupla most is itt van előttem. Előtte három meccsen nem jötte össze a gólszerzés, a mezőnymunkát ugyan elvégeztem, de csak nem tudtam a kapuba találni. A félidőben 0-0 volt az állás, akkor Szivics segítője, Szabó Zoli mondta nekem, hogy itt az idő, most kellenek azok a gólok. A második félidő aztán álomszerűen alakult, előbb Csori beadásából fejeltem gólt, majd egy átlövés is beakadt. Örök emlék az a meccs a nézőszám miatt is.
A Vecsés legyőzése után már a bajnokavatóra készültünk, ezekből is gólokkal vetted ki a részed. A feljutás pillanatai mennyire ragadtak meg benned?
Történelmet írtunk a Vác elleni 5-0-os sikerrel, érezhetően óriási szeretet övezte a focit. Az ember ennyi év elteltével sírja vissza igazán ezeket a pillanatokat. Ritkán adatik meg egy játékos életében, hogy pont akkor legyen egy csapat tagja, amikor az először feljut az NBI-be. Rendszeresen több ezer néző előtt játszottunk, csodálatos időszak volt.
Számodra Kecskemét azért is lehetett különleges hely, mert előtte az NBI-ben nem igazán jött ki neked sehol a lépés. Hol helyezed el karrieredben ezt a 2 és fél évet?
Későn érő típus voltam, illetve rám is sütötték azt a bélyeget, hogy lassú vagyok. Előtte csak olyan csapatokban játszottam, ahol a védekezésen volt a hangsúly, Kecskeméten viszont az NBI-ben is a támadófoci volt a cél. Az őszöm egyébként nem sikerült jól a feljutás után, de kaptam még egy esélyt, amivel éltem, így végül 11 góllal fejeztem be a szezont, utána pedig 13-at lőttem a rákövetkező évben. Sok jó meccset játszottunk, sok gólt lőttünk, izgalmas találkozók voltak. Nekem az volt a top időszak, a játék és a társaság szempontjából is. Pont a legjobb korban voltunk, csak azt sajnálom, hogy nem ma történik ez, amikor a labdarúgásból jóval többet lehet profitálni.
A góllövés még mindig a véredben van, nyárig Egerben ontottad a gólokat a megye I-ben, most Felsőtárkányban vagy. Mennyire motivál még a játék?
39 évesen is megy a góllövés, elég kemény mutatóim vannak itt. A harmadik szezonomat játszom a megye I-ben, eddig 75 gólt rúgtam. Ennyi idősen is motivál a góllövés, természetesen már kevesebb futással, rutinból játszom inkább, a társak jól szolgálnak ki. Amíg jönnek a gólok, engedi az egészségem, addig biztosan nem hagyom abba.
A foci mellett edző is vagy az utánpótlásban, ráadásul Egerben. Ez már csak azért is érdekes mert éppen dupláztál a hétvégi bajnokin ellenük. Mi tölti ki Montvai Tibor napjait, mit hozhat a jövő a fociban?
Ez ilyen faramuci helyzetnek tűnik, mert úgymond a saját egyesületemnek rúgtam kettőt. Ugyanakkor ezt már a szezon előtt megbeszéltük, hogy ilyen kettősséggel vállalok szerepet, úgyhogy ezzel nem volt gond, az utánpótlást amúgy is külön kezelik igazából. A Felsőtárkánnyal a harmadik helyen állunk, az Eger lesz a bajnok. Hogy a következő szezonban hol játszom majd, azt még nem tudom, de ugrálni én már nem akarok. A foci mellett anyagbeszerzői pozícióban dolgozom még egy cégnél.
Kikkel tartod a kapcsolatot a régi társak közül?
Csordás Csabival és Koncz Zsoltival néhány havonta azért beszélünk, Némedi Norbival és Farkas Pistával ritkábban, de egy sört bármikor meg tudnánk inni a régi emlékekre. Biztos vagyok benne, hogy azt az időszakot mindannyian visszasírjuk. Őszintén mondom, annak nagyon örülnék, ha egyszer majd edzőként is dolgozhatnánk együtt, ki a felnőtt csapatnál, ki az utánpótlásban. Nekem B-licencem van már, a többiek közül Csorinak már az „A” is megvan. Paksot tudom ebből a szempontból példának felhozni, ahol pontosan ezt az irányvonalat követik, a helyi lokálpatriótákat foglalkoztatják a futball után az egyesületnél.
Szerző: KTE/kecskemetite.hu
