- 
Nagy Krisztián tavaly szeptemberben sérült meg egy felkészülési mérkőzésen, visszatérni pedig szerdán a Rukh elleni edzőmeccsen tudott. Játékosunk elmondta, új szituáció volt számára ez a hosszú kihagyás, de megpróbált mentálisan és fizikálisan is erősen visszatérni.
– Nem most játszottad az utolsó meccsedet, milyen volt újra pályán lenni?
– Jól emlékszem a napra, szeptember 8-án, a Tiszakécske elleni edzőmeccsen szakadt el a keresztszalagom. Eltelt így majdnem tíz hónap mostanáig, míg újra pályára nem léphettem. Nehéz szavakkal leírni, mennyire boldog vagyok, hogy újra a társakkal lehetek, és már nemcsak a pályán kívül, hanem azon is segíthetem őket.
– Drukk mennyire volt benned?
– Volt bennem izgalom, mivel nagyjából egy hete készülök úgy csapattal, hogy kontakt edzéseken is beszálltam. Ráadásul ez nem is tűnt egy könnyű meccsnek, hiszen a Rukh rendkívül jó csapat. Szerencsére a pályára lépésem után ez az izgalom elillant, inkább egy hidegrázós érzés fogott el, hogy újra mérkőzést játszhatok. Ez alighanem hatványozottan igaz lesz majd akkor, ha saját nézőink előtt futballozhatok.
– Szokni kell még a játékot, vagy olyan ez, mint a biciklizés?
– Vannak dolgok, amiket újra meg kell szokni, hiszen a tíz hónap az tíz hónap, ami egy sportoló esetében pláne sok. Ugyanakkor vannak olyan dolgok is, amik ha az emberben vannak, nem lehet elfelejteni. Próbáltam ezt az időszakot mindenesetre úgy eltölteni, hogy mentálisan és fizikálisan is erősen térhessek vissza, hogy számíthasson rám a stáb.
– Te miként élted ezt meg ezt a hosszú kényszerszünetet, ami alatt viszont rengeteget kellett dolgoznod?
– Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem voltak nehezebb pillanatok. Pályafutásom során feljutottam négyszer, illetve kiestem háromszor, ültem tehát már pár hullámvasúton, de ez egy más szituáció. Április végén kezdtem el elég közelinek látni azt, hogy újra futballozhatok, nagyon jól is haladtam akkor, és végül olyan gyorsan sikerült visszatérnem, amire magam sem számítottam az elején.
– A szurkolók is nagyon vártak vissza, mennyit jelentett ez számodra?
– Rengeteg üzenetet kaptam, hogy mennyire várják a visszatérésemet, ez mindig nagyon jól tudott esni. Főleg akkor, amikor személyesen találkoztam szurkolókkal, akár az utcán, akár a mérkőzéseken. Ezek a pozitív, bátorító szavak mindig erőt tudtak adni a napi munkához, vagy éppen egy egész héthez. Azon leszek, hogy mindezt a pályán háláljam meg nekik. Sokaknak tartozom köszönettel, gyakorlatilag mindenkinek, aki valamilyen formában támogatott a felépülés időszakában, gondolok itt a stábtagokra, játékostársakra, illetve a klubvezetésre is. Végig éreztem az őszinte érdeklődést és törődést részükről, ami sokat jelentett.
– Hogyan látod a csapat állapotát jelenleg?
– Nagyon közel vagyunk a rajthoz, hiszen a felkészülés feléhez érkezünk a hét végeztével. A jövő héten még komoly terhelést kapunk, azt követően viszont elkezdünk frissíteni. Sok munka van a lábakban, ennek ellenére szerintem rendben vagyunk, a legfontosabb az, hogy a sérülések elkerüljenek minket.
– Milyen céllal vágsz neki az új idénynek, egyáltalán milyen pozícióban?
– A fő célom az, hogy futballozhassak, ha nem is rögtön kezdőként, akkor legalább csereként. Utána aztán fokozatosan szeretnék minél több percet a pályán tölteni. Mindent meg fogok ezért tenni, részben rajtam, részben a szakmai stábon is múlik majd, hogy mi valósulhat meg ebből. Számomra teljesen mindegy, hogy milyen pozícióban számítanak rám, egyszerűen pályán szeretnék lenni. A Rukh ellen jobb oldalra cseréltek be, illetve az edzéseken is ott vagyok jelenleg.
Szerző: KTE/kecskemetite.hu
