- 
A magyar, de akár a nemzetközi labdarúgásban is példa nélküli sztori, amit Hadaró Valentin és Nagy Krisztián elért az utóbbi években. A kaposvári nevelésű, még mindig csak 26 éves páros eddig négy feljutást, de több kiesést is megélt már, gyakorlatilag sosem unatkoztak. A KTE-vel véghez vitt bravúrt 2019-ben már átélték, akkor is újoncként jutottak fel az NB I-be.
– Most már elárulhatjuk, hogy mit mondtál, amikor megérkeztél Kecskemétre?
Nagy Krisztián: – Azt mondtam, hogy pályafutásom során eddig vagy kiestem, vagy feljutottam, és Kecskeméten utóbbit szeretném a szezon végén. Akkor persze ezt még én sem gondoltam teljesen komolyan, de az már akkor érezhető volt, hogy nem a kiesés ellen fogunk küzdeni.
– Nagy jósnak bizonyultál, de volt ilyen a múltban is, még Kaposváron, amikor a 2018-as NB III-as bajnoki cím után céloztátok meg az NB I-et viccesen egy instagram bejegyzés szerint. Az is bejött. Vannak esetleg tippjeid a lottó számokra, vagy a jövő évi szereplésre?
N. K.: – Lottó számokat nem tudok, de az lenne a legjobb természetesen, ha az NB I-ben is szép sikereket érnénk el, illetve bennmaradnánk. Az utóbbi években vagy feljutottam, vagy kiestem, nekem a bennmaradás sokkal nagyobb siker lenne most így, mint akár ez a mostani feljutás.
– Melyik újonc feljutás áll közelebb hozzátok? A 2019-es kaposvári, vagy a 2022-es kecskeméti?
Hadaró Valentin: – Nagyon hasonló a kettő. Érzésre teljesen ugyanazt az örömöt érzem, a különbség abban van igazából, hogy az elsőt kaposvári srácként ünnepeltük, ezt pedig egy teljesen új helyen és közegben.
N. K.: – Ott saját nevelésként jutottunk fel, előtte már öt éve ott futballoztunk. Itt egy teljesen új csapat, stáb, város színeiben csináltuk ezt meg. Amennyire hasonló, annyira más is számomra a két siker.
Kiestetek, aztán a megye I-től meneteltetek az NB I-ig Kaposváron, hogy utána két év alatt két osztályt essetek vissza. Tavaly nyáron jöttetek Kecskemétre, ahol megint újoncként jutottatok fel. Milyen ezt átélni úgy, hogy még mindig csak 26 évesek vagytok?
H. V.: – Amikor kudarc az év vége, azt nagyon rossz volt átélni, de amikor feljutottunk, az annál jobb. Én azt mondom viszont, hogy még mindig jobb átélni ezeket a dolgokat, mintha valaki egész pályafutása alatt nem ünnepelne feljutást vagy bajnoki címet. Nem cserélném el ezeket az élményeket egy olyan karrierre, mely során végig a középmezőnyben vagyok. A sikert és a kudarcot is tudni kell kezelni.
N. K.: – Az egész pályafutásunk egy hullámvasút. Pontosan úgy is érzi magát közben az ember, hiszen amikor fent van, akkor minden szép, amikor lent, akkor minden rossz. Sok múlik azon, hogyan kezeli ezt az edző, hogyan a játékos. Már vagyunk annyira rutinosak ebben mindketten, hogy a helyén tudjuk kezelni a dolgokat, hiszen ez a legfontosabb. Ezt viszont tényleg csak az tudja megtenni, aki átélte. Csatlakozva Valéhoz, én sem cserélném el ezt tíz unalmas szezonra, mert sikerek nélkül a focinak sincs értelme, gyerekként pont ezért kezdtük el. Oké, volt csalódás is bőven, de én nem ezekre szoktam visszaemlékezni, hanem arra, amikor örültünk.
– Négy osztály jártatok meg, feltétezem az átlagnál sokkal jobban értékelitek, ha egy szép stadionban tudtok pályára lépni. Eszetekbe jutnak vicces sztorik a múltból, amikor beléptek egy ilyenbe? Milyen lesz visszatérni az NB I-be?
N. K.: – A megyei kupa első körében még a megye IV-es Kaposújlakhoz mentünk. Olyan pályán játszottunk, ahol a lapos passz átpattant a fejünk fölött. Most ez jut eszembe, de lehetne hajnalig mesélni, visszatérni az élvonalba hatalmas öröm, amit ezérti is meg kell becsülni.
H. V.: – Nemcsak a megyében volt ilyen, egyszer NB III-ban utaztunk valahova. A pálya minőségével még nem is volt gond, de azért azt szürreális volt látni, hogy egy élő fához volt kikötve a háló, hogy feszes legyen. Nagyon jó érzés lesz természetesen visszatérni ezek után az NB I-be, mindenkinek az a célja, hogy ezeken a pályákon, ilyen ellenfelek ellen játszhasson.
– Két nehéz év után jöttetek mindketten Kecskemétre tavaly nyáron. Mi kellett ahhoz, hogy megforduljon a sorsotok szerintetek?
N. K.: – Már az is óriási szerencse volt, hogy Kecskemétről kaphattam ajánlatot egy évvel ezelőtt. Őszintén szólva nem is hittem benne. Amikor nyáron elkezdtük a munkát, már éreztük azt, hogy komolyabb sikereket is el lehet érni ezzel a csapattal. A fordulópont szerintem az volt siker felé idén, amikor kikaptunk egymás után négyszer még februárban. Akkor is csak annyit mondtunk, hogy rendben, engedjük el az első helyet, de a feljutást ne. Végül meg is csináltuk.
H. V.: – Egy teljesen új csapatot építettek Kecskeméten, 16 új játékossal. Ennek ellenére már a második héten láttuk, hogy itt nagyon kemény meló folyik, amiből nagyon szép sikerek is kijöhetnek. Amikor az első meccsen kikaptunk a Budaörstől, nyilván felelevenedett a sikertelen közelmúlt, de azt is tudtuk, hogy sikeresek lehetünk még.
– Mikor hittétek el, hogy ez meglehet?
N. K.: – A Szeged elleni 4-0.
H. V.: – Egyértelmű, én is így láttam. Akkor már úgy voltunk vele, hogy ezt végig tudjuk vinni.
– Telt ház, ünnepi hangulat várható a Szentlőrinc elleni szezonzárón. Hogy várjátok?
H. V.: – Én azt gondolom, hogy semmivel sem engedtünk ki jobban ahhoz képest, mint ahogy még a Haladás ellen készültünk. Szeretnénk megnyerni ezt a mérkőzést, hiszen ünnepnap lesz ez Kecskeméten, nem akarnánk rossz eredménnyel lezárni ezt a szép szezont.
N. K.: – Ezen a héten többen gratuláltak nekem az utcán, mint egész évben, mióta Kecskeméten vagyok. Méltó módon akarjuk megünnepelni ezt sikert. Sajnos én nem léphetek pályára, de bízom benne, hogy a srácok sikerrel veszik az utolsó akadályt is.
Szerző: KTE/kecskemetite.hu
