- 
Nikitscher Tamás újoncként a magyar válogatott mindkét mérkőzésén pályára léphetett, a bosnyákok ellen kezdőként végig pályán lehetett. Bár középpályásunk szerdára szabadnapot kapott még a szakmai stábtól, így is ott volt már a csapat mellett, így élményeiről is kérdezhettük.
– Mikor tudtad meg, hogy kezdő leszel, milyen élmény volt először kifutni a Puskás Aréna gyepére így?
– Hétfőn tudtam meg az edzésen, hogy helyet kapok a kezdőben, szavakba sem tudom foglalni, hogy mit éreztem. Én nem vagyok egy izgulós típus, amikor Düsseldorfban bemutatkozhattam, akkor is 50 ezer néző volt. Szerencsére én mindent ki tudok zárni, de magyar közönség előtt felemelő érzés volt pályára lépni. Ez csak húzza előre az embert, szeretné kiszolgálni őket, hiszen mégis a nemzetedért játszol. Szerintem minden magyar labdarúgó álma, hogy egyszer így énekelhesse a himnuszt. Felejthetetlen pillanat volt.
– Mit kért tőled Marco Rossi szövetségi kapitány?
– Azt kérte, ami mérkőzésen is látszott szerintem, hogy próbáljak meg szerelni, passzoljam be magamat szépen, és ahogy halad előre a meccs, úgy próbáljak egyre több mindent csinálni. Igyekeztem a stabilitást megadni a csapatnak, ami elvárható, illetve nem elbújni a passzok elől. Mindig lehet persze jobban játszani, de így elsőre kezdőként próbáltam úgy teljesíteni, hogy stabil legyek és elégedettek legyenek velem.
– Milyen visszajelzéseket kaptál, egyáltalán te miként élted meg a meccset?
– Én sosem vagyok elégedett magammal, tudni kell, hogy mindig önmagam legnagyobb kritikusa vagyok. Megfelelő mértékig persze büszke voltam, szerencsére azt mondhatom, hogy csak pozitív visszajelzéseket kaptam, ami fontosabb, hiszen mégis kívülről jön a szövetségi kapitánytól, a stábtagoktól és a társaktól. Nagyon más mentálisan tíz perc után kezdőként játszani, azt is tudom, hogy még sokkal több is lehet bennem, de ezt is szépen, fokozatosan kell felépíteni. Bízom benne, hogy erre a jövőben is lehetőséget kapok.
– Hogyan ülepedett le bennetek ez a két meccs?
– A németek elleni vereség az eredmény tükrében alapból is fájó, hiszen rengeteg szurkoló elkísért minket. A futball egy olyan dolog, hogy minden jó és rossz dolog megmarad az emberben. Csalódást okoztunk, de a bosnyákok ellen látszott az a küzdőszellem, ami ezt a csapatot leginkább jellemzi. Rengeteg helyzetünk volt, de a bosnyák kapus is erőn felül védett sajnos. A futball ilyen, nem mindig jön össze minden, de azon kell dolgoznunk, hogy ezek a helyzetek legközelebb bemenjenek, és akkor a drukkerek is maximálisan boldogan és elégedetten mehetnek majd haza.
– Milyen volt beteljesíteni a gyerekkori álmodat?
– Gyerekkorában az ember sok mindent elképzel. Bennem ez a vágy nagyon erős volt, igyekeztem is mindent ennek alárendelni, hogy megvalósuljon. A sporttól olyan dolgokat kaptam már mostanáig, amit az élet minden területén tudok hasznosítani később is, alázattal és szerénységgel tényleg folyamatosan azon dolgoztam, hogy egyszer átéljem ezt. Én tényleg abban hiszek, hogyha van magadba vetett hited, mentálisan erős vagy és nagyon sok munkát beleteszel abba, akkor bárhova eljuthatsz, ahova szeretnél.
Szerző: KTE/kecskemetite.hu
