- 
A KTE HUFBAU a bajnokság első fordulójában az FTC II. vendégeként lépett pályára. A hatalmas melegben lejátszott mérkőzésen a helyzeteink megvoltak, ám ezeket nem tudtuk kihasználni, végül egy eseménydús utolsó negyedórában, emberelőnyben harcolta ki a győzelmet a kis Fradi.
A találkozó úgy indult, ahogy azt talán mindkét csapat várta is, nagy kecskeméti mezőnyfölény alakult ki, az első negyedórában a hazaiak alig-alig tudtak kijönni saját térfelükről. Először távoli lövéseket jegyezhettünk fel, de Vágó, illetve a Fradi korelnöke, Leandro sem tudott kaput találni. A 12. percben könnyen vezetést szerezhettünk volna, egy rossz felszabadítás után Pantelisz maradt Szécsivel szemben, de nem sikerült ellőnie mellette a labdát. A 20. percben megint előttünk adódott helyzet, ekkor Grünvald pontos beadását Tóth fejelte kapura viszonylag tisztán, de a jobb sarok mellé bólintott. A nagy meleg azért rányomta a bélyegét a meccsre, az ivószünet után kevesebb eseményt jegyezhettünk fel, egyedül Pantelisz egyéni akciója okozott némi felhördülést, amit rosszul fejezett be, illetve egy ígéretes hazai fejest is láthattunk még.
A második félidőt álomszerűen kezdhettük volna, már az első percben ziccerünk adódott, amikor Pantelisz tört be balról jó cselekkel, de a bal felső fölé bombázott. Ezután megint inkább a mezőnyjáték dominált, Lékainak két alkalommal kellett kilépnie egy-egy igen veszélyes középre lőtt labdára, de ezt leszámítva meddő kecskeméti fölény alakult ki. Az utolsó negyedóra aztán már bőven tartogatott fordulatokat. A hazaiak mindkét félidő előtt fellocsolták a kecskeméti térfelet, ami be is jött, ugyanis a 75. percben a már sárgával rendelkező Gál elcsúszott saját térfelén a labdával, majd azt kézzel is érintette, így mehetett zuhanyozni. A 78. percben a Fradi gólra is váltotta az emberelőnyt, Pócsik lépett be jól a tizenhatoson belülre, majd laposan lőtt középre, Hajdúnak már csak az üres kapuba kellett lőnie (1-0). A végén emberhátrányban is mindent megtettünk az egyenlítésért, amire bőven lett is volna esélyünk. A 81. percben Kis vágta fölé Károly beadását, majd a 90. percben Puskás csinált meg egy cselt a tizenhatoson belül, és nagyon úgy tűnt, hogy buktatták, de néma maradt a síp. Nem úgy a másik oldalon alig egy perccel később, amikor éppen Puskás találta el Mazzonetto lábát. A büntetőt Szabó vállalta el, de Lékai megfogta azt, ekkor már a hosszabbításban jártunk. A bravúr után rögtön támadásba lendültünk, Károly egy beadás után lövőhelyzetbe is került a tizenhatoson belül, de egy védőn megcsúszva a lécről pattant fölé kísérlete. Még a 92. percben is volt meccslabdánk ezt követően, de Lukács beadása után hiába jött egy jó fejes Kerekestől, Szécsi valami hihetetlen bravúrral a lécre tolta az utolsó helyzetet.
FTC II. – KTE HUFBAU 1-0 (0-0)
NBIII. közép csoport, 1. forduló
FTC: Szécsi - Iyinbor, Arday, Mazzonetto A., Hajdú (Burzi 86.), Pócsik, Mazzonetto N., Molnár, Leandro, Könczey, Szabó.
KTE: Lékai - Puskás G., Gál, Kis, Grünvald - Asztalos, Károly, Vágó (Ludasi 55.) – Tóth (Jakab 55.), Kerekes, Pantelisz (Lukács 73.).
Gól: Hajdú (79.)
Sárga lap: Mazzonetto N.
Kiállítva: Gál (76.)
Máté Csaba (az FTC II. vezetőedzője): Nagyon értékes győzelem ez, mert abban biztos vagyok, hogy egy olyan csapatot győztünk le, mely a végelszámolásnál az élmezőnyben lesz. Szervezettek voltunk, azokat a hibákat követtük el, melyeket egy fiatal játékos el-el követ még. Az első tíz perc akadozott, akkor fentebb tudott játszani a Kecskemét, de utána azért felvettük a versenyt. Összességében azt mondom, hogy az utolsó tíz perc hektikus játékát leszámítva, messzebb tudtuk őket tartani a kapunktól, rákényszerítettük őket a hosszú indításokra, amikbe belehibáztak. A végjátékban mindig kell egy kis szerencse, hogy úgy pattanjon a kapufáról a labda, hogy abból ne legyen gól, ugyanakkor, ha belőjük a büntetőnket, akkor mi is lezárhattuk volna a meccset. Gratulálok a fiúknak, nagy elismerés jár nekik!
Gombos Zsolt (a KTE HUFBAU vezetőedzője): Nagyon csalódott és szomorú vagyok. Nem számítottam rá, hogy ilyen bátortalanul fogunk játszani. Korábban azt mondtam, hogy az első meccsre készen kell lennie a csapatnak, de lehet, hogy túlértékeltem magamat és a csapatot is. Nem néztünk ki jól, főleg az első félidőben, egy 18 éves átlagéletkorú csapatot túlontúl tiszteltünk. Lassan játszottunk, körülményesen, rengeteg rossz döntést hoztunk. Két-három játékos nyújtott elfogadható teljesítményt, egyébként mindenki maga alatt teljesített, aminek nem értem az okát. A második félidőben bátrabban futballoztunk, csináltuk a dolgunkat, de nehezen találtuk a rést, ami ziccerünk adódott a meccs folyamán, azt ráadásul kihagytuk. A végén még egy lapáttal rátettünk, emberhátrányban is lőttünk két kapufát, de sajnos nem sikerült egyenlíteni. A kiállításról megvan a véleményem, a tizenegyes szituációval nem szeretnék foglalkozni, mindentől függetlenül azonban sajnos azt kell mondjam, hogy a Ferencváros megérdemelten nyert ezen a napon. Fiatal és ügyes csapat, sok sikert kívánok nekik, nekünk viszont el kell gondolkodni azon, hogy mi nem működik, illetve min kell változtatnunk.
Szerző: KTE/kecskemetite.hu
