- 
Pálinkás Gergő a nyár folyamán Kazincbarcikáról érkezett a KTE-hez, és a nyári felkészülési időszakban már három gól szerzett új támadónk. Későn érő típusnak tartja magát, de a hitét soha nem adta fel, a most megkapott bizalmat pedig szeretné meghálálni.
– Azt már az elején éreztem rajtad, hogy nagyon büszke vagy arra, honnan indultál és hová jutottál el most. Beszéljünk a kezdetekről, hogyan indult minden?
– Terem annak a pici, 700 lelkes Szabolcs megyei községnek a neve, ahonnan származom. Sajnos édesapám már nem él, édesanyám pedig azóta elköltözött Pápára, de testvéremék a mai napig ott élnek, így ha ritkán is, de mindig szívesen megyek vissza. Innen már óvodás koromban feljártam gyakorlatilag az iskolások közé futballozni, majd amikor elkezdtem a sulit, különböző tornákra is eljutottam. Az iskolai csapatból aztán előbb Nyírbátorra, majd Nyíregyházára kerültem.
– Végig jártad az utánpótlást, eljutottál a Nyíregyháza felnőtt keretéig, ami akkor még NB I-es volt, aztán egyetlen nyár alatt visszasorolták a klubot a harmadosztályba 2015-ben. Rád hogyan hatott ez?
– Abban a szezonban már az NB I-es kerettel készültem, de még nem tudtam bemutatkozni sajnos, ami aztán a következő szezonban már nem is történhetett meg az említett okok miatt. Jött a kizárás, az NB III-ban viszont lehetőséget kaptam, azonnal bajnokok lettünk és fel is jutottunk a másodosztályba. Kicsit kaotikusan zárult számomra sajnos a hosszúnak mondható nyíregyházi pályafutásom. Akkor jött be a „fiatalszabály” az NB II-ben, s bár lehetőséget kaptam, legtöbbször nem is a saját posztomon játszottam, hanem balhátvédnek raktak be. Csúnya szóval fogalmazva, szinte „el akartak dugni” a pályán.
– Nem lettél azonnal center, ahogy azt mondtad is, milyen posztokon szerepeltél előtte?
– Voltam tehát balhátvéd, de az utánpótlásban gyakorlatilag végig szélsőt játszottam. Amikor elkerültem Nyírbátorba Nyíregyházáról, akkor kezdtem el egyre többet centerként szerepet kapni, végül Jászberényben fordult ez át teljesen oda, hogy csak ott számítottak rám, amit szerencsére gólokkal is sikerült meghálálni. Mondhatni, hogy pályafutásom szempontjából a jászberényi váltás döntőnek bizonyult.
– A nyíregyházi kizárást nehéz volt megélni? A tűz közelében voltál azért azzal, hogy az NB I-es kerettel készültél.
– A pozitív oldalát próbáltam nézni a dolognak, hiszen azt azért tudni kell, hogy akkor Nyíregyházán az NB I-es keretből nagyon sok játékost megtartottak, tele volt rutinos futballistával a keret. Rengeteg mindent megéltek ezek a játékosok addigra, én pedig folyamatosan azon voltam, hogy tanuljak tőlük. Ezt később, Nyírbátorban tudtam is kamatoztatni, ahol már rendszeres játéklehetőséget kaptam. Nem volt tehát jó élmény azt megélni, hogy a klubot kizárják, de a személyes fejlődésem szempontjából ebből is próbáltam a legtöbbet kihozni.
– Említetted, hogy Jászberényben fordult a kocka, onnantól már csak center voltál. Ez a gólok számából is látszik, első évedben 9, a másodikban már 16 gólt szereztél, egy bronzérem is összejött a klubbal a harmadosztályban. Kinek vagy minek köszönhető, hogy elkaptad a fonalat?
– Név szerint is mondhatom Német Gyulát, aki már centerként adta meg nekem a bizalmat az elejétől fogva. Nagyon jó közösségbe kerültem, akkoriban egy harmadosztály szintjén erősnek számító gárdában szerepelhettem, az eredmények is jöttek. Nem mellesleg a gólok is, kezdtem elhinni, hogy centerként tényleg lehet jövőm.
– Voltak egyébként példaképeid?
– Mindig érdemes figyelni, mit lehet eltanulni. Ma már főleg úgy nézem a meccseket, hogy a centerek mozgását elemzem, de konkrét példaképem nincs.
– Egy dorogi kitérő után Kazincbarcikára igazoltál, ahol az NB III-ban és az NB II-ben is elsőszámú gólfelelős lettél. A szintlépés tehát megtörtént Jászberény után, de mi kellett ehhez?
– A dorogi kitérő nem úgy sikerült, ahogy elterveztem, ennek személyes okai is voltak, fejben nem voltam ott teljesen. Kellett a váltás, a Kazincbarcika pedig nagyon kitartó volt, mert már akkor szerettek volna megszerezni, amikor végül a Dorog mellett döntöttem. A Barcika kiesett, a Dorog másodosztályú csapat volt, szerettem volna magam a másodosztályban megmutatni. Fél évvel később is hívott azonban még a KBSC, éreztem a bizalmat, így szívesen mentem. Szép és sikeres másfél évet töltöttem el a klubnál, újra jöttek a gólok is.
– Te egy nagy álmot tűztél ki gyerekkorodban, amit el akarsz, vagy máshogy határoztad meg a céljaidat?
– Szerintem minden játékosnak van egy nagy álma, amit el akar érni, ez a válogatottság. Ez teljesen természetes, hiszen mindenki azért kezd el futballozni, hogy egyszer a hazájáért játszhasson. Ettől függetlenül nálam a célok meghatározása mindig máshogy működött. Nem úgy kezdtem, hogy én most NB I-es vagy válogatott játékos akarok lenni, hanem mindig egy adott lépést tűztem ki. Amikor az sikerült, akkor jöhetett a következő. Talán látva a pályafutásomat, ezért is juthattam el az NB I. kapujába is. Centerként ez a gondolkodásmód egyszerűbb lett, hiszen szezon előtt volt egy kimondatlan célom, amit csak én tudtam. Babonás típus vagyok ilyen szempontból, mint sok más csatár, én sem szeretem előre elmondani, mennyi góllal lennék elégedett, de ettől függetlenül vannak elvárásaim magammal szemben. Most az a rövidtávú célom, hogy minél több játéklehetőséget kapjak, amit gólokkal szeretnék viszonozni.
– Te sem hamarkodod el a debütálást, hiszen 26 évesen mutatkozhatsz be az élvonalban. Későn érő típusnak érzed magad, vagy más miatt alakult ez így?
– Tipikusan a későn érő játékosok közé sorolom magam, ugyanakkor mindig bíztam benne, hogy jönni fog egy lehetőség, amikor megmutathatom magam az NB I-ben. Tudni kell rólam, hogy a nyíregyházi akadémián töltött négy évemből is kettő és felet a kispadon kezdtem, az nem volt egyszerű időszak számomra. A hitemet viszont sosem veszítettem el, most Kecskeméten megkaptam azt az esélyt, amire vártam és amiért kitartóan dolgoztam, ezzel szeretnék élni.
– A felkészülés alatt már három gólt szereztél, ez a rajt önbizalmat adhat?
– Egyelőre álomszerű a kezdés, de ezek még "csak" felkészülési meccsek. Taktikailag még bizony van hova fejlődnöm, ez egyértelmű. Bízom benne, hogy ugyanilyen sikeres leszek a kapu előtt a szezon során, de ahogy mondtam is, játékban mindenképpen szeretnék és kell is előre lépnem.
– A nemzetközi kupában debütálhatsz, majd az első bajnokira is a Széktói Stadionban kerül sor. Feltételezem, tisztában vagy vele, milyen jó hangulat övezte az előző szezon hajráját. Hogyan várod a hazai bemutatkozást?
– Sejtem, hogy mire számíthatok, mert sok videót néztem már meg, illetve a tavaszi szezon utolsó meccseit én is követtem. Biztos vagyok benne, hogy ez a támogatás és szurkolás továbbra is végig fog kísérni minket, amit remélhetőleg mi jó eredményekkel tudunk majd meghálálni.
Szerző: KTE/kecskemetite.hu
