- 
Szombaton hét esztendő után visszatér csapatunk az NB I.-be, de Szabó István is 2012 után lehet újra vezetőedző az élvonalban. A felkészülés végeztével az elvégzett munkáról, a tervekről, a csapatépítésről, illetve a várakozásokról kérdeztük trénerünket.
– Vége a felkészülési időszaknak, hogyan értékelnéd a munkát?
– Már a bajnokság végén érezhető volt, hogy benne van a pakliban a feljutás, így két tervet is készítettünk a felkészülés szempontjából, főleg az edzőmeccsek lekötése miatt nem volt ez mindegy. Egy hat és fél hetes ciklus volt a nyári felkészülés, melyet fizikális szempontból tudtunk is tartani. A taktikai elemek gyakorlása és a csapatjáték csiszolása sosem könnyű, négy-hat hét alatt nehezen véghez vihető, ezen a téren folyamatos a munka. Nyáron 11 új játékos érkezett, és kicsit változott a taktikai repertoárunk, más típusú futballisták is jöttek, így folyamatosan fejlesztjük a játékot és a játékosokat. Szeretnénk, hogyha pár héttel a bajnokság kezdete után már pontosan látszódna az, hogy mit akarunk játszani és miért. A játékunkon alapvetően nem szeretnénk változtatni, azt szeretnénk továbbra is játszani, amit a kecskeméti közönség már megszokhatott és megszerethetett.
– Több új játékos is érkezett, mennyire sikerült összegyúrni a keretet?
– A játékosok beilleszkedése a csapatba mentális téren nagyon jól sikerült. Olyan futballisták érkeztek megint, akik megfeleltek azoknak a kritériumoknak, amiket már tavaly is felállítottunk, illenek a csapategységbe, és be is tudnak, be is akarnak illeszkedni, ehhez megfelelő időben érkeztek. Talán a kisebb sérülések hátráltattak csak minket, de ez nem panasz, mert minden csapat életében van ilyen. Ilyen komoly terhelés, heti 8-10 edzés jobban megviseli az ízülteket. Most már egyre inkább érezhető a frissesség, a jobb koncentráció, jobban ki vannak hegyezve a játékosok a rajtra. Várjuk már, hogy a bajnoki ritmusra forduljunk. Egy csapat tökéletesen sosincs kész, ilyet soha nem is fogok mondani, de jó úton haladunk, hogy a meglévő játékosállományból egy megfelelő szintű csapatot rakjunk össze.
– A Vasassal jól ismerhetitek egymást, milyen ellenfélre számítasz a nyitányon, mit vársz a csapatodtól?
– A Vasas egy szisztematikusan összerakott csapat, nem véletlen a tavaszi menetelésük és a bajnoki címük sem, amihez én is gratuláltam. Biztos vagyok benne, hogy azt a munkát fogják tovább vinni, amit Kuttor Attilával tavaly elkezdtek, nem akarnak más típusú játékot játszani. Megvan a labdakihozataluk, a játékfelépítésük, a széleken rendkívül jól nyitják meg a területeket, egy az egyben is nagyon erősek. Szeretik birtokolni a labdát. Jó nevű játékosokat igazoltak, elég csak Hidi, Baráth vagy éppen Novothny nevét említeni. Erős a keretük, rendre két csapattal álltak ki a felkészülés alatt is. Igyekeztünk nyomon követni őket, amennyire erre lehetőségünk volt, de a tavaszi meccseik jó kiindulópontot jelentenek. Szeretnénk természetesen ponttal, pontokkal indítani az új NB I.-es időszakot, bízom benne, hogy ezt szép számú közönség előtt kezdhetjük meg, és nem ragadunk be.
– Sok statisztikai mutatóban világítottak már rá az elemzők arra, hogy hiányzik a talán a rutin a csapatból, illetve a keret összértéke alapján sem tartozik a KTE az élmezőnyhöz. Ismerősek lehetnek talán ezek a vélemények tavaly nyárról, de hogy látod, mennyire áll készen a csapat az élvonalra?
– A szakemberek is számokból tudnak kiindulni. A miénk az egyik legalacsonyabb átlagéletkorú keret, feljutó csapat vagyunk, a játékosok NB I.-es meccsszámára levetítve a számokat, mi vagyunk a legrutintalanabb csapat. Ha ezt nézzük, illetve a statisztikát, akkor nem állíthatnak mást az elemzők sem. Mégis, szeretnénk ezt a papírformát felborítani, amiről majd beszélgetni is fogunk sokat. Ez a csapatjáték lényege, hogy a lehetetlent lehetővé tehetjük. Nem mi vagyunk a fő esélyesek ebben a bajnokságban, de sportemberként, illetve korábbi sportolóként is nagyon szerettem és tudtam is küzdeni. Ez a csapataimra is mindig jellemző. Ellenérveket a játékunkkal tudunk felsorakoztatni, hogy a szkeptikusokat is meggyőzük. Ez mi a lehetőségünk, hogy mindannyian megmutassuk magunkat, és ne csak egy évig, hanem több szezonon át. Nálunk jobban senkinek nem lehet ismerős ez a helyzet, hiszen tavaly az NB II.-ben is elmondták, hogy a játékosok életkorát és rutinját nézve kiesők leszünk, de a csapat erre nagyon jól reagált. Abban mindenki biztos lehet, hogy idén is meg akarjuk mutatni, hogy tévednek velünk kapcsolatban azok, akik csak a számokat veszik alapul, ezt a játékunkkal és az eredményeinkkel tehetjük viszont csak meg.
– A klub célja egyértelműen a bennmaradás kiharcolása, de van-e meghatározott pontmennyiség, amivel ezt biztosan elérhetőnek tartod?
– Véleményem szerint, illetve az utóbbi évek eredményei alapján 37-38 pont lehet az a mennyiség, amivel már bent lehet maradni az NB I.-ben. Tapasztalataim alapján azt mondhatom, hogyha megvan a nyugodt légkör, a mérkőzések higgadt értékelése, akkor a siker nem marad el. Nagyon hektikus ez a 12 csapatos bajnokság, többször is láttam már olyat, hogy egy csapat akár négy-öt meccsen át is nyeretlen maradt, de utána hasonlóan jó sorozatot produkált, amivel hatalmasat lépett előre. Átlagban úgy kell gondolkodni, hogy három meccsből legalább egyet meg kell nyerni, de ahogy említettem is, az is előfordulhat, hogy egy rosszabb és egy jobb periódus váltja egymást. Minden meccsen a győzelemre fogunk törekedni, de természetesen van egy elképzelésünk a szezon kapcsán, lesznek számunkra kiemelt fontosságú meccsek, lesz időszak, amikor rotálni kell, de az a lényeg, hogy a végén mindenképpen legyen meg az a 37-38 pont, amivel kalkulálunk.
– Megbízott edzőként többször, vezetőedzőként 2012 tavaszán irányítottad a KTE-t az NB I.-ben. Játszottál a csapattal Ligakupa döntőt is, harcban voltál az Európa Ligáért, milyen érzés most visszatérni az élvonalba?
– Nagy várakozással tekintek előre a hétvégi mérkőzésre, illetve a csapat szereplése kapcsán. A múlt héten talán egy kicsit feszültebb és fáradtabb voltam, most viszont tisztán látom már magam előtt a feladatokat és a szezont. Talán jót is tett ez az eltelt tíz esztendő, mely alatt több klubnál, több osztályban is tudtam dolgozni. A tavalyi év a legjobb példa arra, hogy a higgadtság, a nyugodtság, a tisztánlátás mennyire fontos, ezt 55 évesen már jobban is tudom kezelni. Egészséges várakozás van bennem, kecskemétiként, lokálpatriótaként, szeretett csapatom edzőjeként szeretném, ha kiszolgálnánk a közönséget, és a jövőre is a legmagasabb osztályban szerepelnénk.
Szerző: KTE/kecskemetite.hu
