Bár az eldőlt, hogy csapatunk már biztosan érmes és nemzetközi kupainduló, ezzel együtt Szabó István és játékosai ugyanolyan elánnal készülnek a hajrára is, hiszen meg akarják szerezni az ezüstérmet. Vezetőedzőnket a sors is kárpótolta, így határtalanul boldog.
– Mennyire voltál izgatott a Paks – Puskás Akadémia mérkőzés alatt?
– Természetesen figyelemmel követtem a találkozót, az egyik szemem sírt, a másik nevetett. A Paksnál korábban hosszú időszakot töltöttem el, hálás is vagyok a klubnak, de természetesen a szívem és az eszem is azt szerette volna, hogy számunkra kedvező végeredmény szülessen. Előre megbeszélt terv szerint készültünk az Újpest ellen is, de nagyon boldog voltam, egyfolytában kaptam is az üzeneteket, hogy „Európa! Európa!”. Örültem ennek, illetve annak is, hogy a stábommal és mindenkivel aki ebben részt vett, egyből tudtunk egymás felé kommunikálni. Még itt van előttünk viszont a mostani feladat, illetve a következő hét is, és ahogy azt mondtam már, szeretnénk az ezüstérmet is megszerezni. Nagyon odafigyeltünk a héten, nem változott semmi, így pozitívan állunk a vasárnapi meccshez.
– Jó hangulatú meccsre van kilátás, hazai és vendég oldalon is sok nézővel. Milyen mérkőzésre számítasz?
– Már nem győzöm hálálkodni a csapat nevében, hogy ekkora érdeklődés és szeretet övez minket, hogy idegenbe is ennyien eljönnek velünk. Hihetetlen szeretet árad felénk, ezt érzik a játékosok is, persze nálunk a hangulattal egyébként sincs gond soha. Kemény játékot és stabil Újpestet várok kollégám munkásságát ismerve, főleg hazai pályán dominálni szeretnének. Ezzel együtt pontot, pontokat szeretnénk szerezni.
– Két meccs maradt hátra, és abban biztos vagyok, hogy akkor sem fogtok kiengedni, ha kedvező eredmény születik az FTC – DVSC találkozón. Mit vársz a hajrától?
– Jó felvetés, mert nálunk elképzelhetetlen az, hogy félvállról vegyünk egy meccset. Ez profi osztály, ahol pontokat és ezáltal prémiumot is lehet szerezni. Ennél is fontosabb, hogy mindig van miért küzdeni, például azért, amilyen érdeklődés és szeretet övez minket a szurkolók részéről. Nem is tehetjük meg, hogy ne vegyünk komolyan egy mérkőzést. Nem is volt és nem is lesz ez jellemző soha ránk. Bízom benne, hogy ennek a játékosok is átérzik a jelentőségét, koncentráltan és mindent beleadva mennek majd ki a pályára a hajrában is.
– 2012-ben az utolsó körben maradtál le a csapattal a nemzetközi kupáról, most viszont a sors kárpótolt. Mit jelent számodra ez az eredmény?
– Egy stáb tagja vagyok, de ha már rám vonatkozik ez a kérdés, akkor azt kell mondjam, hogy ez egy óriási siker. Való igaz, 11 évvel ezelőtt egyetlen ponttal maradtunk le a nemzetközi szereplésről, a mostani eredmény viszont nekem és a stábom számára is a legnagyobb siker. Két éve állapodtunk meg tulajdonos úrral, hogy közösen fogunk futball csinálni Kecskeméten, akkor 300 néző járt ki a meccsekre, mostanra eljutottunk oda, hogy 4-5 ezer ember szurkol a Széktói Stadionban. Az emberek nagyon szívesen nézik a játékunkat, ez párosul rendkívül jó helyezéssel pontszámmal. Nem lehetek elég hálás sorsnak, hogy ez megadatott nekem. KTE nevelésként, játékosként, edzőként életem legnagyobb sikere ez, így határtalanul boldog vagyok.
Szerző: KTE/kecskemetite.hu