- 
A KTE HUFBAU hazai pályán 3-2-es vereséget szenvedett a DVTK elleni rangadón. A találkozó után a vezetőedzők értékelték a találkozót.
Szabó István, a KTE HUFBAU vezetőedzője: – Az első félidőben abszolút nem voltam megelégedve a játékunkkal. Körülményesen, lassan futballoztunk az első 25 percben. Ez nem a mi játékunk, nem is tudtuk mire vélni. Utána kezdtünk talpra állni, sajnos a félidő végén kaptunk elkerülhető gólt. A szünetben rendezni tudtuk a sorokat, sokkal jobb és támadóbb szellemű játékot tudtunk ezután nyújtani. Sajnos jött egy buta kiállítás, ami véleményem szerint megadható volt. Mutatja a karakterünket, hogy ezután is játszottunk és nyomás alá helyeztük a Diósgyőrt. Mentünk előre, szerintem mindent megtettünk, a karakterünket és a stílusunkat ekkor már mindenki láthatta. El kell ismerni azonban, hogy ezen a napon a Diósgyőr jobb volt. Többet kell tennünk, ha le akarjuk őket győzni. Le a kalappal azonban a csapatom előtt, mert nyolc nap alatt ez volt a harmadik meccsünk, egy Honvéd után pláne nem volt könnyű dolgunk, mert nincs akkora keretünk, hogy komolyabban tudjunk rotálni. Most sérülések miatt pláne nem volt annyi sanszunk erre, mint ősszel hasonló időszakokban. Gratulálnunk kell a Diósgyőrnek, megérdemelten vitték el a pontokat.
Kondás Elemér, a DVTK vezetőedzője: - Nagyon értékes győzelmet arattunk ma! Jól kezdtük a találkozót, magabiztosan játszott a csapat, rúgtunk két szép gólt az első félidőben, és a második játékrészre is úgy mentünk ki, hogy meg kell nyerni ezt a mérkőzést. A kiállítás után bátrabban kellett volna futballozni, gyorsabban forgatni a játékot, ehelyett megengedtük az ellenfélnek, hogy felébredjen. Igazából a kapunkra nem voltak veszélyesek, de nagy darab, jól fejelő játékosaik vannak, akikről előzetesen is tudtuk, hogy pontrúgás után veszélyesek. Egy szöglet után egy játékosunk lemaradt, és szorosabbá tudták tenni a mérkőzést. A harmadik góllal el is dőlhetett volna a találkozó sorsa, de rá néhány percre egy kommunikációs probléma miatt betaláltunk a saját kapunkba, ezáltal a vége szorosabb lett. Persze 4-2-re is nyerhettünk volna, csak a végén Könyves Norbi önzetlen akart lenni. Ha egy időben játszunk a vetélytársakkal, akkor is a három pontért jöttünk volna Kecskemétre, csak legfeljebb a végén örülünk a többiek pontvesztése miatt. De nekünk nem az ellenfelekkel, hanem saját magunkkal kell foglalkozni, minél több pontot akarunk gyűjteni a céljaink elérése érdekében. Nagyon kellemetlen ellenféllel találkoztunk, meg kellett küzdeni a győzelemért. De azért kellett megküzdeni, mert magunknak tettük nehézzé a találkozót. Ha összességében nézzük, akkor megérdemelten nyertük meg ezt a nagyon fontos rangadót.
Szerző: KTE/kecskemetite.hu
