- 
Saját nevelésű védőnk, Szalai Gábor a téli átigazolási időszakban igazolt a svájci élvonalba, ahol azóta alapemberré vált a Lausanne színeiben. Gabi elmondta, természetesen sokat kellett tennie a beilleszkedésért, de a klubnál mindenben segítettek neki. A KTE-t mind a mai napig szurkolói lelkesedéssel követi, de a meccs előtti kávék sem maradnak el.
– Kezdjük rögtön azzal, hogy vagy, mennyire sikerült ennyi idő alatt beilleszkedned új klubodnál?
– Volt egy kisebb sérülés a vádlimban, de szerencsére már jól vagyok. Nem árulok zsákbamacskát azzal, hogy azért nem volt könnyű. Itt vagyok viszont már közel öt hónapja, megszoktam a légkört és az ország hangulatát, hétköznapjait, így abszolút rendben vagyok.
– Mi volt az, amihez leginkább alkalmazkodnod kellett?
– Szerencsére a pozitív dolgokat kellett megszoknom. Ami feltűnő, hogy az emberek nagyon nyugodtak, kedvesek, segítőkészek. Akár a boltba megyek be, akár a forgalomban közlekedek, ez rám is jó hatással van.
– Milyen Lausanne-ban élni?
– Szerencsére nagyon sok mindent fel tudtam fedezni, sok programon vettünk részt a családdal, barátokkal, akik meglátogattak. A város gyönyörű, a genfi tó partján helyezkedik el, úgyhogy tényleg olyan, mintha minden nap nyaralnék ilyen szempontból.
– Lehetne gondolom akármilyen gyönyörű, ha nem számítanának rád, de a játékperceid is azt mutatják, hogy fontos tagja lettél a csapatnak. Nyolc mérkőzésen voltál kezdő, az említett sérülést leszámítva, gyakorlatilag folyamatosan alapemberként számolnak veled.
– Ehhez kell a csapat is, hogy jól érezzem magam. Az eleje természetesen nehéz volt, sosem könnyű egy új légkörbe bekerülni, pláne, ha külföldre igazol az ember. Nagyrészt viszont a csapattagok már az első naptól segítőkészek voltak, itt a stáb minden tagját is kiemelhetem, a mai napig mindenben tudnak és akarnak is segíteni. Ez megkönnyítette a dolgom.
– A Lausanne keretében sok légiós szerepel, ez mennyit segítette a beilleszkedésben?
– Nagyrészt légiósok vannak nálunk, de akadnak természetesen svájci játékosok is. A csapatban a fő nyelv a francia, a játékosok nagy része vagy Franciaországból is érkezett, vagy olyan helyről, ahol beszélik a nyelvet. Ilyen szempontból nem volt könnyű a dolgom, de a sokszínű kultúra megkönnyíti a beilleszkedést.
– A nyelv elsajátításával hogyan haladsz?
– A csapatnál van különóra, ami nem kötelező, de erősen ajánlott. Emellett én pluszban is veszek online leckéket egy magyar tanárral. Ráfeküdtem, de nem egy könnyű nyelv.
– Fiatalon igazoltál ki Angliába Kecskemétről, így nem először vagy kint külföldön. Ez a tapasztalat mennyit segített?
– Nagyon sokat, elég csak azt néznem, hogy megtanultam az angol nyelvet kint. Enélkül most nagyon nehezen tudnék itt érvényesülni. Teljesen más viszont abból a szempontból a két helyzet, hogy itt ez már profi labdarúgás, mindenki küzd a posztjáért és a játéklehetőségért.
– Mi a Lausanne filozófiája?
– Amit kiemeltek nekem is, illetve ezt is látom, hogy szeretnek fiatal játékosokkal dolgozni, időt és energiát fektetni a fejlesztésükbe. A cél az, hogy aztán idővel egy nagyobb profittal, erősebb bajnokságba adják őket tovább.
– A klub honlapjára lépve, az Ineos logója látható azonnal. Aki követi például a Manchester United körüli eseményeket, az tudja, hogy éppen ennek a cégnek az elnök-vezérigazgatója, Sir Jim Ratcliffe vette meg a klub 25 százalékát, de a francia élvonalban szereplő Nice is az ő érdekeltségi körébe tartozik. Ez a kapcsolat érezhető nálatok?
– Van átjárás. A Nice-ből is van kölcsönjátékos itt, illetve fordítva is történt már klubváltás. A Manchester United egy teljesen más kategória, de a francia élvonal innen egy jó lépés lehet mindenkinek.
– Akár egyszer neked is?
– Természetesen lehet, ez egy hosszabb távú cél, de most csak az előttem álló feladatokra koncentrálok, amiknek itt kell megfelelnem.
– A vezetőedzőtök Ludovic Magnin, aki korábbi svájci válogatott és Bundesliga játékos. Milyen típusú tréner ő?
– Ő egy legenda Svájcban, ezt nyugodtan kimondhatjuk. Nehéz megfogalmazni azt, hogy milyen típusú edző, eleinte én is kicsit nehezen igazodtam ki még, de mostanra tudom, hogyan kell viszonyulnom hozzá. Az edzéseken szigorú, de a pályán kívül meg lehet vele találni a közös hangot.
– Milyennek látod ennek a néhány hónapnak a távlatából a 12 csapatos svájci ligát?
– Vannak olyan klubok, melyek a Bajnokok Ligájában is letették a névjegyüket. Sokkal gyorsabbnak mondanám a bajnokságot, direktebb a játék is. Ezáltal más a gondolkodás, nehéz ilyen szempontból összehasonlítani a magyarral. Nem is szeretném, mindkettőnek megvannak a maga erősségei, de összességében ez egy előrelépés volt nekem.
– Nagy utat járt be a bajnokságban érkezésed óta a klubod is, ami felfelé vezetett. Hogy álltok most?
– Amikor megérkeztem, nem volt jó passzban a csapat. Abból az elég nagy mélypontból viszont szerencsére kijöttünk, most ott tartunk, hogyha lenne még az alapszakaszból pár forduló, akkor a felsőházat is megcélozhattuk volna. Egy forduló van már csak, utána kezdődik számunkra az alsóház, ott egy mérkőzést játszunk még a riválisokkal. Az utolsó kiesik, az utolsó előtti osztályozót vívhat a másodosztály másodikjával. Kisebb meglepetésre ezen a helyen most a Grasshopper áll. Ők tíz pontra vannak tőlünk, matematikailag tehát még nem maradtunk bent, de ez biztos előny.
– Hogyan alakul a csapaton belüli szereped?
– Jó úton haladok, de még nem értem el odáig, hogy én lennék a vezér, akire felnéznek. Ugyanakkor ezért dolgozom. A sikerekkel megvívott mérkőzésekkel jöhet meg folyamatosan a tisztelet a társaktól, szerencsére ebből kijutott nekünk mostanában több is. Bízom benne, hogy továbbra is sokat játszhatok, és idővel ki tudom nőni magam.
– Volt olyan KTE meccs, amit ne néztél volna valamilyen formában távozásod óta?
– Nem. Folyamatosan követem a meccseket, szerencsére a sorsolásunk is úgy alakult, hogy a 90 százalékát nézni is tudtam. A mai napig több játékossal és stábtaggal folyamatosan tartom a kapcsolatot. Nagyon képben vagyok, ugyanúgy szurkolok a csapatnak, mint korábban bármikor.
– Volt egy rituálétok Szabó Alexszel, minden meccs előtt együtt kávéztatok. Ezt tartjátok még?
– Igen, ezt a szokásunkat átalakítottuk videóhívásra, de a kávét ugyanúgy megisszuk. Mivel szerencsére nem nagyon ütköznek a meccseink, így majdnem mindig tartani tudtuk ezt a hagyományt.
– Amikor csak lehet, meccsre is jössz?
– Igen, egyszer sikerült hazajutnom eddig egy bajnokira, a Ferencváros ellenire. Sajnos akkor nem sikerült pontot szerezni idegenben, de jó volt találkozni a játékosokkal, vezetőséggel, stábtagokkal, így mindenképpen jó élmény volt azért nekem.
– Zárásként beszéljünk egy kicsit a válogatottról is. Régóta a keret tagja vagy, egyre közelebb vagy a bemutatkozáshoz is.
– Persze, de ehhez kell egy újabb meghívó is, ahhoz pedig jó teljesítményt kell nyújtani a csapatomban. A meghívó esetén pedig az edzéseken is meg kell mutatni, hogy mit tudok. Sok munka vár még rám.
– A következő meghívónak még nagyobb lehet az értéke, ez mennyire foglalkoztat?
– Tisztában vagyok vele, hogy a következő alkalommal akár az Eb-részvételről is dönthet a kapitány, de nem foglalkozom ezzel többet, mint amennyit kell. Nem szabad túl sokat agyalni ilyesmiken, mert az nem tesz jót egy játékos teljesítményének. Egyszerűen teszem a dolgom addig is, hogy megkapjam a meghívót. Nagyon örülni fogok természetesen, ha ez így lesz.
Szerző: KTE/kecskemetite.hu
