- 
Május 17-én ünnepelte klubunk a 2011-es Magyar Kupa diadal tizedik évfordulóját. A kerek jubileum alkalmából ezen a héten többet foglalkozunk a témával, ezúttal az aranyig vezető utat elevenítjük fel.
NBI-es klubként a KTE-nek a 3. fordulóban kellett bekapcsolódnia a sorozat küzdelmeibe, az első ellenfelünk az NBII-es Békéscsaba volt idegenben 2010. szeptember 22-én. A Kórház utcai Stadionban még Urbányi István irányította az együttes, akivel nem indult túl fényesen a bajnoki szezon a csapatnak, hiszen alighanem a klubtörténelem legerősebb játékoskeretével csupán 2 győzelmet számoltunk ekkor 5 vereség mellett, éppen egy 1-4-es pápai zakó után utaztunk Békéscsabára. Ennek megfelelően többen is pihenőt kaptak, és úgy tűnt, hogy nem tart sokáig a „menetelés”, hiszen éppen 2008-as NBII-es bajnokcsapatunk egyik alapembere, Balázs József a 35. percben előnyhöz juttatta a Békéscsabát. Szerencsére Gyagya Attila révén gyorsan jött a válasz a 40. percben, majd negyedórával a vége előtt Aleksandar Alempijevic tovább lőtt minket.
Békéscsabai Előre – Kecskeméti TE 1-2
KTE: Ribánszki – Lambulic, Alempijevic, Csordás (Foxi 69.), Némedi, Cukic, Gyagya, Ebala, Litsingi, Dosso (Tököli 19.), Mohl.
Gól: Balázs (35.) ill. Gyagya (40.), Alempijevic (76.)
Urbányi István már csak a hét végéig volt ezt követően a KTE vezetőedzője, hiszen a továbbjutás után Montvai Tibor góljával 1-0-ra nyert a Paks a Széktóiban, ami az állásába került. A következő fordulót október 27-én rendezték, ahol már az a Szivics Tomiszláv ült a kispadon, aki visszatérése után rögtön nyert a csapattal Kispesten, majd jött egy Videoton elleni vereség. A sorsolás kedvezett, hiszen egy Szabolcs megyei kiscsapat, a Tiszakanyár volt ellenfelünk idegenben, a továbbjutás már az első húsz percben el is dőlt javunkra.
Tiszakanyár SE – Kecskeméti TE 0-3
KTE: Ribánszki – Farkas I. (Szabó T. 64.), Alempijevic, Savic, Csordás, Némedi, Cukic (Tölgyesi 62.), Litsingi (Patvaros 72.), Dosso, Bagi, Bertus.
Gól: Cukic (15.), Dosso (17., 62.)
Innentől vált élessé a sorozat, hiszen a következő körben már a Debrecen volt ellenfelünk, mely abszolút topcsapatnak számított ekkor, innentől ráadásul két mérkőzésen dőlt el minden párharc. Az első mérkőzést november 10-én játszották le a felek Debrecenben, ahol megleptük a Lokit azzal, hogy a gyengébb bajnoki szereplés ellenére, némileg kicsit altatva is a találkozó előtt, gyakorlatilag a legerősebb összeállításban léptünk pályára, míg hazai oldalon azért voltak kimaradók. Már a szünetben kettővel vezettünk, majd a DVSC emberhátrányba került a második félidő elején, amit újabb gólra váltottunk, így kényelmes előnnyel várhattuk a visszavágót.
DVSC – Kecskeméti TE 0-3
KTE: Ribánszki – Balogh, Alempijevic, Némedi, Cukic (Savic 54.), Gyagya, Ebala (Csordás 74.), Litsingi (Bori 56.), Foxi, Tököli, Mohl.
Gól: Alempijevic (43., 50.), Litsingi (23.)
A visszavágóig sokat kellett aludni, hiszen csak 2011. március 1-én, egy teljes felkészülés és átigazolási időszak után találkoztak újra a felek. Bár sok idő telt el, nem elég, hogy a Loki ebben az évben innen megverjen minket, pláne azok után, hogy a bajnokságban is kiegyenesedni látszottunk az év végére. Tököli és Litsingi góljaira ugyan még Kabát válaszolt az első félidő végén, de a továbbjutás már nem volt kérdés, ráadásul a végén Foxi a visszavágót is eldöntötte.
Tököli Attila remekelt a Loki ellen is
Kecskeméti TE – DVSC 3-1
KTE: Ribánszki – Balogh, Gyagya, Urbán, Ebala, Litsingi (Savic 69.), Bori, Bertus, Tököli (Foxi 46.), Mohl (Farkas I. 79.)
Gól: Tököli (13.), Litsingi (35.), Foxi (81.) ill. Kabát (45.)
A nagy skalp begyűjtése után a bajnokságban kiesés ellen küzdő Siófok volt az ellenfelünk, a tét már az elődöntő volt. Itt sem bíztunk semmit a véletlenre, hiszen március 9-én ötöt lőttünk hazai pályán, ráadásul úgy, hogy a szünetben már 4-0 állt az eredményjelzőn. A visszavágó puszta formalitás volt március 15-én a Balaton partján, ahol egyik csapat sem feszült már meg különösebben.
Kecskeméti TE – Siófok 5-1
KTE: Ribánszki – Radanovic, Balogh, Alempijevic, Vujovic (Bertus 64.), Savic (Ebala 72.), Gyagya, Litsingi, Bori, Tököli (Foxi 46.), Mohl.
Gól: Tököli (8.), Vujovic (10., 23.), Savic (41.), Fehér (49. – öngól) ill. Márton (46.)
Kivégeztük a Siófokot...
Siófok – Kecskeméti TE 1-1
KTE: Akovic – Farkas I., Alempijevic, Vujovic, Savic (Ebala 57.), Urbán, Dosso, Bori (Patvaros 71.), Bertus, Preklet (Radanovic 54.)
Gól: Melczer (15.) ill. Dosso (12.)
Bejutottunk a négy közé, ahol természetesen soha előtte nem járt még a klub, de különleges helyzet volt ez, hiszen közben azért a kiesés réme még fenyegetett, hiába lett jóval stabilabb a bajnoki szereplésünk is. A sorminta és a menetelés azonban folytatódott, április 19-én a Zalaegerszeget ugyanúgy 5-1-re, és ugyanúgy 4-0-os félidővel küldtük haza, a döntő napjára nem nagyon kellett más programot tervezni. A visszavágó itt is csak egy kötelező 90 perc volt még, de nem esett gól, így történelmi siker kapujába kerültünk május 3-án.
...és a ZTE-t is.
Kecskeméti TE – ZTE 5-1
KTE: Ribánszki – Radanovic, Balogh, Alempijevic, Cukic, Ebala, Litsingi (Dosso 74.), Foxi, Bori, Tököli (Vujovic 62.), Mohl (Farkas I. 46.)
Gól: Foxi (7., 89.), Tököli (18.), Litsingi (29., 34.) ill. Kamber (79.)
ZTE – Kecskeméti TE 0-0
KTE: Ribánszki – Radanovic, Balogh, Gyagya, Ebala, Litsingi (Dosso 84.), Foxi (Cukic 69.), Bori, Bertus, Tököli, Mohl (Farkas I. 46.)
Ott voltunk a döntőben, ahova a már bajnoki címet begyűjtő Videoton jutott be, tele hazai és külföldi válogatottakkal. Május 17-én viszont mindez nem számított, három évvel a feljutás után úgy futballozott minden lila-fehér játékos, hogy itt csak kecskeméti diadal születhet. A Vidi gyakorlatilag két percig sem állt ikszre a meccsen, hiszen a Tököli-Foxi duó két villámgyors góllal mattolta a fehérvári védelmet. A Vidi innentől csak kapaszkodott, előbb egy szerencsés öngóllal, majd Foxi harmadik találata után egy Nikolics góllal, de egyenlíteni már nem tudott. Történelmi tett, történelmi teljesítmények, történelmi siker.
Kecskeméti TE - Videoton 3-2
KTE: Ribánszki - Radanovic, Balogh, Cukic (Bertus 91.), Gyagya, Ebala, Litsingi, Foxi (Savic 93.), Bori, Tököli (Dosso 87.), Mohl.
Gól: Foxi (2., 14., 80.) ill. Cukic (48. - öngól), Nikolics (82.)
Az emlékek természetesen megkopnak, a több ezer kecskeméti drukkerrel egyetemben e sorok szerzője sem mondhatja el magáról, hogy alkohol nélkül töltötte el a döntő napját, és az azt követő ünneplést. A sikerrel párosuló gyermeki öröm, eufória és érzelmek viszont egy életre megmaradnak azoknak, akik azt az estét a Puskás Stadionban tölthették. Egy 100 éves klub történelme legnagyobb sikerével ünnepelt, megajándékozva magát, illetve egy egész várost, egy szurkolótábort, mely soha nem volt a múltban csak hasonló sikerekkel sem elkényeztetve a feljutást leszámítva.
Pontosan ezért kell megbecsülnünk azt a lehetőséget, ami előtt a jelenben állunk, hiszen vasárnap újra egy feljutást ünnepelhetünk, mely újra visszavezethet minket oda, ahonnan elindultunk annak idején a nagy sikerek felé.
Foxi Kethevoama óta senki nem triplázott a Magyar Kupa döntőjében
Szerző: KTE/kecskemetite.hu
