- 
Kapusunk Pakson 100. tétmérkőzésén állt a KTE kapujában, a szép jubileum alatt pedig számos nagy élmény érte lila-fehérben. Benyó megérzésből döntött Kecskemét mellett 2021-ben, ahol azóta is folyamatosan érzi a drukkerek szeretetét.
– Kezdjük rögtön a kezdetekkel, hogyan és miként került képbe egyáltalán a KTE nálad 2021 nyarán?
– Szegeden lejárt a kölcsönszerződésem, ahol nem is terveztem a folytatást személyes okok miatt. Az is biztos volt, hogy az MTK-nál sem velem terveznek, így ahhoz, hogy védeni tudjak, váltanom kellett. Az volt az első NB II-es szezonom, így csapatot kerestem, végül Trepák Attila kapusedzőn keresztül kerültem Kecskemétre. Nagyon gyorsan lezajlott ez, még arra is emlékszem, hogy éppen a nyári pihenőmet töltöttem, sétáltam a boltba, amikor érkezett az első hívás tőle. Az MTK megadta nekem az engedélyt, így gyorsan lezajlott a folyamat, azzal is tisztában voltam, hogy egy új csapat épül Kecskeméten. Voltak más lehetőségeim is, de akkor valami megmozdult bennem. Sokat számított, hogy Trepi naponta hívott, noha előtte nem dolgoztunk együtt, és Tóth Ákossal is többször beszéltem. Nyugodtan mondhatom, jól döntöttem. A fő szempont az volt, hogy védjek, gyakorlatilag csak ez számított nekem. Kecskeméthez személyes kötődésem előtte nem volt, csak néhány információt tudtam a helyi viszonyokról. NB II-ben akartam viszont védeni, amit aztán sikerült túl is szárnyalni szerencsére.
– Minek volt ez köszönhető?
– Visszagondolva is szürreális, hogy mik történtek velünk, de az biztos, hogy olyan keret alakult ki, melynek tagjai minden szempontból közel álltak egymáshoz. Tudásban, korban, személyes motivációkban, tényleg mindenhogy, ez a vezetésnek és a stábnak az érdeme volt. Összeállt igazából minden, leszámítva az első meccset, mert nem indultunk jól, az szíven ütött mindenkit. Tisztában voltunk vele persze, hogy jött 16 játékos, idő kell, de a feljutásra nem gondoltunk. Egy dolog számított, és ez a mai napig így van, hogy szerettünk edzésre járni, szerettünk időt tölteni egymással, ebből pedig kijöttek extra eredmények is.
– Alapember lettél, igazi büntető specialista, sokat tettél hozzá az eredményes szerepléshez. Az első két évedet, a feljutást és a bemutatkozást hol helyezed el?
– Az NB II-ben, majd az NB I-ben is életem addigi legjobb teljesítményére voltam képes, ez nyilván köszönhető annak is, hogy nagyon sok önbizalmat kaptam, illetve rengeteget fejlődtem. Ez megmutatkozott, lépésről lépésre haladtunk a munkával, egyetlen lépcsőt sem hagytunk ki. Én is ember vagyok, hibázok, fogok is még. Ezeket viszont mindig átbeszéljük, kielemezzük, nagyon nyílt ilyen szempontból a kapcsolatunk Trepivel. Nincs mellébeszélés, tudom, hogy minden észrevétellel jót akar nekem, és ezeket igyekszem meg is fogadni.
– Az NB I-es bemutatkozásodat kicsit bonyolította, hogy akkor még csak kölcsönjátékos voltál, mennyire forgott veszélyben akkor ez?
– Nem volt egyszerű helyzet, hiszen amikor feljutottunk, akkor az MTK kiesett. Szerettek volna visszavinni, de érthető módon nem akartam volna félbehagyni azt, amit Kecskeméten elkezdtem. Életem felét szinte az MTK-ban töltöttem addig, sok barátot szereztem ott, így ez nem arról szólt, hogy tiszteletlen akarnék lenni. Mai napig hálás vagyok, hogy olyan korrekt volt velem a klub, hogy elengedtek végül még egy évre Kecskemétre. Akkor voltam túl az első olyan felnőtt évemen, amikor azt mondhattam, hogy meg is érkeztem a felnőtt futballba. 24 éves voltam, a KTE volt az első klub, ahol a játékommal ki tudtam vívni a helyem és el tudtam fogadtatni magam. Aztán az első NB I-es évem tényleg olyan volt, hogy visszatekintve ma sincs talán értelmes magyarázat rá, hogyan tudtuk azt véghez vinni.
– Mely meccsekre emlékszel vissza leginkább ebből a százból?
– A feljutás után a második hazai meccsünket játszottuk a Mezőkövesd ellen, 1-0-ra nyertünk és megfogtam egy büntetőt. Az egy olyan lökést adott személy szerint nekem, hogy mai napig élénken él az emlékezetemben. Mondhatom az első FTC elleni bajnokit, amikor 2-0-ra nyertünk. Mindenki tisztában volt vele, ki lesz az ellenfél, sokaknak jó, ha tíz meccse volt az NB I-ben akkor még. Bíztunk és hittünk viszont egymásban, ennek is köszönhető az a bravúr. Nyilván emelhetnék még ki meccseket, de igazából az egész év örök emlék, még a vereségek is. Nem estünk soha egymásnak, nem mutogattunk ujjal a másikra, a konfliktusokat is mindig megbeszéltük, ez egyébként a mai napig így van. Ezt én nagyon szeretem a mai napig, de persze nyugodt szívvel mondhatom, azt az évet sosem fogom elfelejteni, hiszen ha más nem, az érem, ami a nyakunkba került, mindig emlékeztetni fog rá.
– Számon tartottad egyébként, hol tartasz?
– Nem számolgattam, azt viszont tudtam, hogy miután Belényesi Csabinak meglett a századik, akkor már én is közel járhatok. Három és fél éve itt vagyok, bíznak bennem, nem akármilyen meccsek is kerültek ebbe a százasba, így csak hálával tartozom a klubnak. Sokaknak nem jutottam eszébe, amikor 2021 nyarán csapatot kerestem, viszont a KTE részéről az első perctől azt éreztem, hogy engem akarnak.
– A kapusoknak mindig nehezebb dolga van, hogy rájuk vetődjön a figyelem, de az már az érkezésed után érezhető volt, hogy a drukkerek nagyon megkedveltek, nem egy szülő lepte meg a gyermekét Varga Bence mezzel azóta is. Ez mit jelent számodra?
– Amikor megjöttem, én ugyanaz a jó kedélyű bohóc voltam, mint most. Lehet mostanra még inkább az vagyok. Idővel az ember egyre több poént engedhet meg magának egy helyen, ha már jobban megismerik, de azt őszintén merem mondani, hogy ugyanaz a srác vagyok, mint aki megérkezett ide. Imádom, ha gyerekeket látok szurkolni a lelátón, ott vannak a szüleikkel, ilyenkor azt érzem belül, hogy szeretnék mosolyt csalni az arcukra, nem mindig a komoly oldalamat mutatva. Szívesen beszélgetek mindenkivel, akár az utcán is, mert a szurkolók nagyon szeretik ezt a csapatot, és nekünk is szükségünk van rájuk. Fontos persze a teljesítmény is, de legalább ennyit számít az emberi oldal, talán az említett filozófiám miatt jobban megmaradtam így a drukkerekben is.
– Két év kölcsön után tavaly nyáron vásárolta meg a játékjogodat a KTE, igen komoly erőket mozgósítva. Érkeztél, de tulajdonképpen el sem mentél?
– Nem kérdés, ha egy NB I-es klub meg akar vásárolni, az plusz motiváció. A döntés nem volt könnyű, mert ahogy mondtam, a fél életem így is az MTK-hoz kötött. Olyan helyzet állt elő akkor viszont, hogy az előrelépéshez váltanom kellett, mert elértünk együtt egy újabb nagy sikert, nemzetközi kupában is indulhattunk. Pozitív volt ezek után, hogy a klub minden követ megmozgatott azért, hogy megvásároljon végleg, ráadásul tulajdonképpen úgy váltottam klubot, hogy el sem mentem. Nem kellett új környezetet, napirendet, munkát megszokni, vagy újra beilleszkedni. Jó helyen maradtam, ha fogalmazhatok így.
– Trepák Attiláról már esett szó, de Kersák Rolanddal gyakorlatilag együtt érkeztetek, illetve megfordult mellettetek Varga Ádám ás Fadgyas Tamás is. Mennyire tudjátok, vagy tudtátok segíteni egymást ebben a nehéz versenyhelyzetben?
– A mi posztunk nagyon speciális. Bizalmi pozíció, így nehéz kikerülni a kapuból, több a türelem a kapusok felé. Kevesebb viszont a hibázási lehetőség, mert ha jön, akkor arról többet beszélnek, nagyobb figyelmet kap. Annak nagyon örülök, hogy a három és fél év alatt minden társammal maximálisan segítettük egymást. Kersák Rolival is baráti a viszonyunk, de ahogy neki, mindenkinek az volt a célja, hogy bekerüljön a kapuba. Ez természetes, nincs ezzel semmi baj. A kapusok mindig Trepivel dolgoznak külön, egészen addig, amíg nem kellünk a csapatnak edzésen, így nem tehetjük meg azt, hogy csúnyán vagy bizalmatlanul nézzünk egymásra, mert nem fér bele. Ehhez úgymond fel kell nőni, de akikkel együtt dolgoztunk, mind éretten gondolkodtak erről. Próbáltuk, illetve próbáljuk biztatni egymást, és alapelvünk az, hogy mindig úgy szóljunk a másikhoz, ahogy azt visszafelé is szeretnénk, akárki is véd a hétvégi bajnokin.
– Most egy sokkal nehezebb időszakát éli a csapat, rossz sorozatban vagytok, amiből ki kellene valahogy mászni. Hogyan lehet ezt megtenni?
– Még többet kell dolgozni, illetve nem szabad elveszíteni a hitet. Még ebben a helyzetben is szerencsések vagyunk bizonyos szempontból, mert közel vagyunk a vonalhoz. Nem szabad arra várni, hogy megfordul ez a negatív széria, tenni is kell érte, hogy ez minél előbb megtörténjen. Igyekszünk nem benne maradni, keressük együtt és közösen a kiutat. Most jobban meg kell szakadni, több áldozatot kell hozni mindenkinek, még többet kíván ez a helyzet az emberből. Én azt látom az öltözőben, hogy az akarat és a hit megvan, senki sem adja fel a harcot, ennek meglesz a gyümölcse, ebben biztos vagyok. Minél hamarabb el kell kezdeni gyűjteni a pontokat, hogy elérjük a céljainkat, ami továbbra is az, hogy bennmaradjunk az NB I-ben.
Szerző: KTE/kecskemetite.hu
