- 
Véget ért az NB III-as bajnokság, tartalékcsapatunk stábja múlt héten az utolsó edzések után évzáró vacsoráját is megtartotta. Az együttes számára most január közepéig szünet következik, majd másfél hónapos felkészülést követően, március elején rajtol a tavaszi szezon. Az ősz tapasztalatairól Virágh Ferenc vezetőedző számolt be, aki a baon.hu-n podcast formájában is értékelt.
– Hogyan értékelnéd összességében az őszi szezont?
– Az eredményesség terén többet vártunk természetesen, mert a 14. helyen állunk, ami jelenleg kiesést érne. Ettől függetlenül viszont az látszik, hogy sokkal tapasztaltabbak lettek a fiatalok ezalatt a néhány hónap alatt, játékban is fejlődtünk, így bizakodhatunk a jövőt illetően.
– Miként vágtatok neki a munkának, hogyan állt össze a keret?
– Júniusban kezdtük el a munkát, akkor alapcsapatból öt-hat játékos úgymond kiöregedett és távozott. Megmaradt így egy hasonló számú mag, mely már az előző szezonban is játszott a bajnokságban, illetve hozzájuk csatlakoztak olyan U19-es játékosok, akikről úgy gondoltuk, hogy megütik ezt a szintet. Könnyebbséget jelentett, hogy ezek a játékosok már tavasszal is ott voltak edzéseken, így tudtuk, hogy mire számíthatunk tőlük. Így alakult ki nyár elejére egy 18 fős keret, sok 2005-ös és 2006-os születésű fiatallal. A felkészülés nem is sikerült rosszul, erős csapatokkal is jó meccseket játszottunk. A bajnokság során persze kiderült, hogy teljesen más az, amikor a felkészülés elején találkozunk valakivel, illetve más az is, amikor tétmeccsen. Bár bizakodóak voltunk a teljesítmények alapján, a rutin hiánya kiütközött később.
– Sokáig nem is nagyon számíthattál visszajátszókra, így rutin úgymond „fentről” sem érkezett, ez az eredményességen is érződött az ősz első szakaszában. Jött aztán egy fordulat, négy meccses veretlenségi szériátok is volt, mi hozott változást?
– A visszajátszók mindig meghatározták a csapat teljesítményét. Ősszel a 2004-es Artner Dávid és a 2005-ös Kovács Kolos volt a két fix játékosunk ilyen minőségben. Noha Dávid azért játszott már az NB II-ben és Kolos is az NB III-ban, emellett folyamatosan az NB I-es kerettel edzettek, korukból fakadóan még nekik sincs annyi tapasztalatuk. Ennyi fiatal között eleinte ők sem tudtak kiemelkedni természetes módon. Az alacsony átlagéletkor a teljesítményt is meghatározta, csapatszinten is voltak hiányosságok eleinte, de az idő haladtával a meccsek egyre inkább megadták a tapasztalatot. Ez hétről hétre érezhető volt. A 12. forduló környékén vártam egy nagyobb áttörést, tavaly is ez volt az a pont, amikor ez eljött. Kevesebb volt viszont a visszajátszónk, így végül az utolsó négy fordulóban éreztem azt, hogy felnőttünk a bajnoksághoz, tényleg nünaszok döntöttek egy-egy meccsen.
– Ha már visszajátszók, milyen tapasztalataid voltak velük kapcsolatban?
– Abszolút pozitív tapasztalataim vannak idén is, mert mentálisan jól felkészített, kitűnő képességű játékosok szerepelnek az NB I-es keretben. Örülök, hogy olyan légkör van a csapat és a klub körül, hogy adott esetben a játékosok maguk jelentkeznek, hogy szeretnének visszajönni játszani, ha éppen kevesebb időt kaptak. Ez egy pillanatra sem derogált senkinek.
– Milyen fő szempontok mentén haladtatok a csapat fejlesztése során?
– Fontos volt, hogy rendben legyen a védekezésünk, mert eleinte meccsenként kettő gólt is beszedtünk átlagban, ami nagyon nem tetszett. Ezt jelentősen le tudtuk csökkenteni, nagy hangsúlyt fektettünk erre. Sokat elmond, hogy a hetedik helyen állunk a kapott gólok tekintetében a csoportunkban, de a teljes NB III-as mezőnyt tekintve is jónak nevezhető a 26 találat. Egy évvel ezelőtt fél év alatt 40 gólt kaptunk, miután megalakult az NB III-as gárda, ez is jó összehasonlítási alap. Ami hátrányunk viszont, az a góllövés. Vannak minőségi támadóink a fiatalok között, de itt látszik igazán annak a csibészségnek a hiánya, ami akár egy idősebb védő vagy kapus ellen sokat érhet majd később. Ez sokszor visszaköszön, a helyzeteink szinte mindig megvoltak, de rendre egy pici dolgon elcsúszott az, hogy ezeket gólra váltsuk. Ebben sokat kell fejlődnünk. Voltak fájó pontok is persze a szezonban, a Körösladány ellen öt perccel a vége előtt még vezettünk, mégis kikaptunk, de az utolsó pillanatokban mentett pontot ellenünk a Martfű és a Dabas is. Ezek a pontok jól jöttek volna, de ez volt talán a tanulópénz, még ha ez esetünkben nem is volt olcsó mulatság.
– Kiket emelnél ki?
– A 2006-os korosztályból említhetem Ladányi Tamást és Czenky Ábelt, akik relatív sokat játszottak már ősszel fiatal koruk ellenére is. Sok visszajátszónk volt, mindannyian sokat segítettek. Olyan is akadt, aki csak egy meccsen lépett pályára, de akkor azt eldöntötte. Azt is látni kell persze, hogy önmagában attól nem nyerünk, hogy valakik visszajönnek, jó példa volt erre a Honvéd elleni meccsünk, amikor rengeteg helyzetet hagytunk ki, egy félidő alatt lezárhattuk volna a találkozót, végül mégis kikaptunk. Egyénileg kiemelném Artner Dávidot is, hiszen 6 gólt lőtt, a bajnokság közepére elkapta a fonalat. Mindent egybevetve viszont a csapatnak jár a dicséret, megvoltak a mélységeink és a magasságaink is közösen, ami alapján együtt fejlődött a társaság.
– Tavaly három, idén viszont már négy csoport alkotja az NB III-as mezőnyt. Milyennek látod a dél-keleti csoportot?
– Az első három csapat, főleg a Békéscsaba abszolút kiemelkedik játékosállományban is, ami persze a célok tükrében is természetes. Ettől függetlenül kiegyensúlyozott alattuk a bajnokság, bárki képes legyőzni bárkit, sokszor születnek meglepő eredmények. Mindenki azért küzd, hogy megőrizze a tagságát. A területi elosztást is jónak tartom.
– Egy tartalékcsapat esetében mindig más átigazolásokról, vagy keretet érintő változásokról beszélni. Ezzel együtt, vannak-e a télre ilyen jellegű terveitek?
– Olyan játékosokat igyekszünk mindig hozni, akik kötődnek Kecskeméthez, akár itt futballoztak, akár például tanulmányaik okán kerülnek a városba és megütik a szintet. Más jellegű igazolásokban mi nem gondolkodunk. Most is adott a keret, persze lehetnek olyan játékosok, akik a kevesebb játéklehetőség miatt váltani akarnak esetleg. Nálunk mindig a felnőtt csapat határozza meg az aktuális meccskeretet, pontosabban az, mennyien jönnek vissza az NB I-es keretből, így mennyien kerülnek ki nálunk. Ezzel számolnia kell a fiataloknak, az első perctől el is mondjuk ezt nekik. Ebben persze benne van, hogy lesznek olyanok, akik elégedetlenebbek a perceikkel, így esetleg máshol képzelik el a folytatást. Lehetnek próbázók is várhatóan, hiszen egy NB I-es KTE tartalékcsapatában játszani jó ugródeszka lehet. Ha nem is rögtön az NB I-es keretbe, de jó teljesítmény esetén akár egy erős NB III-as csapatba, vagy fiatalként egy NB II-es csapatba tovább lehet lépni. A felkészülést egyébként január 15-én kezdjük el.
– Mit vársz a tavasztól?
– Van most már egy jó alap, amire tudunk építeni. Stabil védekezésből kell minél jobban megvalósítanunk az átmeneteket, a támadásokat pedig eredményesen befejezni. Ami az alapelvárás részemről is, az a bennmaradás, ez egyértelmű. Nagyon hasznos a játékosoknak, hogy ilyen közegben tudnak futballozni, ezt később is tudják kamatoztatni. Az egyéni fejlődés természetesen nagyon fontos, csapatként is szeretnénk ennek megfelelően egyre erősebbé válni, ennek együttes eredménye lehet a bennmaradás. Tavaly kicsivel több pontot szereztünk tavasszal, most is bízom ebben a tendenciában. Sok jó csapattal találkozunk rögtön a tavasz elején, de szeretnénk jól elkapni a rajtot.
Az NB III-as bajnokságot március 3-án (vasárnap) a BKV Előre elleni hazai találkozóval folytatja majd csapatunk.
Szerző: KTE/kecskemetite.hu
