Vladan Savic látogatott Kecskemétre, nyáron újra jön

Három év után járt újra Kecskeméten. 

A KTE korábbi csapatkapitánya nyolc évig futballozott Kecskeméten, visszavonulását is innen tervezte, de a 2015-ös kizárás átírta terveit. A várost mind a mai napig otthonának tekinti, nem is csoda, hogy átutazóban újra ellátogatott a Széktóiba.

Vasárnap mindenkit megleptél azzal, hogy hirtelen beléptél a Széktói Stadion ajtaján. Azonnal be is vontak a HÉP Kupa díjátadójába, illetve sorra készültek veled a fotók. Mi volt az utazás célja?

 - Már három éve nem jártam Magyarországon, most Marko Vukasovic meghívására látogattunk el a feleségemmel Győrbe, ahol Gyagya Attilával is újra találkozhattam. Odafelé, és most visszafelé is megálltunk a Széktóinál, hiszen rengeteg emlék köt a városhoz.

Nem túlzás azt állítani, hogy nagyon nehéz szívvel hagytad itt 2015-ben a KTE-t. Sőt, annyi műhelytitkot talán már el is árulhatok, hogy az utolsó pillanatig bíztál a maradásban még így is, végül a körülmények ezt nem tették lehetővé. Fájó, vagy boldog emlékek jönnek most vissza?

 - Ahogy mondtam, nem jártam Kecskeméten már három éve. Ami történt, az nekem a mai napig hatalmas szívfájdalom. Már az látogatásunk előtti napokban éreztem azt, hogy nagyon izgatottan várom a visszatérést, nyolc évig játszottam itt, karrierem legszebb időszaka volt ez. Minden szuper volt, aztán minden rosszra fordult. Őszintén mondom, az utóbbi három évben nem voltam olyan boldog, mint az utóbbi három napban, amit Magyarországon tölthettem, azóta magyarul se beszéltem. Úgyhogy már most eldöntöttem, hogy nyáron egy hosszabb látogatásra jövök, mert érzem magamon, hogy maximálisan feltölt.

Mennyire követed a klub életét?

 - Abszolút követem, vasárnap találkoztam is a csapattal. Egyrészt boldog vagyok, másrészt szomorú. Tudom, hogy ez már más kávéház, mint amikor én is itt voltam. Akkor még az NBI-ben szerepeltünk, szuper volt a hangulat, most az NBIII-ból kellene előre lépni. Korrekt a csapat, de még rengeteg munka vár a klubra. Nagyon szurkolok, illetve bízom benne, hogy minél jobb játékosokkal megerősödve újabb osztályt tud ugrani a KTE. Szerintem egy ekkora város, egy ilyen nagy hagyományú klub, egy ilyen szurkolótábor újra megérdemelné az NBI-et is.

Marko Vukasovic már akkor nagyon jó barátod lett, mondhatjuk azt is, hogy kicsit szárnyaid alá is vetted, amikor Magyarországra igazolt. Milyen emlékeket idéztetek fel a látogatás alkalmával?

 - Nyugodtan elmondhatom, hogy Marko is mind a mai napig nagyon szereti Kecskemétet. Most is arról beszélt, hogy amikor itt voltunk a KTE-nél, az volt karrierje egyik legszebb része. A csapat, a klub, a város, a közös bulik, a csapategység mind örök emlékké tették azokat az éveket. Játszott ő is több helyen azóta, de biztos vagyok benne, hogy lesz nap, amikor visszatér Kecskemétre.

Ellátogattál a Széktóihoz, találkoztál régi ismerősökkel is, de nyilván sokat változott minden 2015 óta. Összességében milyen szájízzel mész most haza?

 - Őszintén mondom, hogy abszolút vegyes bennem minden. Kötődőm a klubhoz, a városhoz, a stadionhoz, de azt is látom, hogy mennyi minden változott, amióta elmentem. Sok embert nem ismerek már a csapatból sem, de azért vannak még régi barátok a klubnál. Annak örülök, hogy többen a kizárás után sem adták fel. Maradtak, szívvel dolgoznak a klubért, egy sikeresebb jövőért, noha tudom, hogy nekik sem volt ez könnyű. Az is pozitív, hogy fejlődik az infrastruktúra, pályák épülnek, kifejezetten jó helyzetben van az utánpótlás. Bízom benne, hogy a KTE egyre jobb és jobb lesz a jövőben.

Mi tölti ki most az életedet?

 - A nagypályás focit másfél éve hagytam abba, azóta csak kispályás bajnokságban játszom. Elkezdtem az edzői pályát, otthon, Montenegróban dolgozom a Podgorica U12-es csapatánál. Decemberben szereztem meg a B-licencet, ha minden jól megy, év végére az A-licenc is meglehet. Minden napom a fociról szól, a csapatom mellett egy egyéni képzéssel foglalkozó futballiskolában is edzéseket tartok. Ez egy teljesen új dolog nekem, hogy edző vagyok, de sok-sok nagyon tehetséges játékos van Montenegróban. Megpróbálok segíteni nekik abban, hogy minél jobb játékosokká váljanak, minél szebb karriert futhassanak be.

Látsz esetleg már egy új Savic-ot, akit ajánlani tudnál?

 - Annak nagyon örülnék, szerintem lesz is rá esély! Tényleg nagyon sok tehetségünk van, én 25 játékossal dolgozom együtt, szerintem szinte az összes kiemelkedő képességű, mentalitású. Nemrég egy tornán az Intert is megvertük 2-1-re. Ami viszont fontos, rengeteg munka vár még rájuk, én ebben hiszek, akkor valóban tudok majd ajánlani egy új Savic-ot.

Tomislav Sivic a pályán kívül is nagyon jó barátod volt mindig, mennyit segít?

 - A mai napig sokat beszélünk, kitűnő szakember, így mindig őt keresem, ha valami segítség kell az edzői pályán. Fordulhatok hozzá taktikai, vagy egyéb témákban is kérdésekkel. Sok edzőm volt a karrierem során előtte és utána is, de ő nagyon érti a focit. Remélem, hogy miután megszerzem az A-licencet, összeállhat egy erős edzőpáros.

Szerző: Nyitray András/kesport.hu